Grand Hotel

Az épületei meghatározzák a település arculatát. Stílusuk magukban hordozzák egy kor, az építtető ízlését, gondolatvilágát.

Építés közben

Az épületei meghatározzák a település arculatát. Stílusuk magukban hordozzák egy kor, az építtető ízlését, gondolatvilágát, s ahogy az idő telik, a történelem, helytörténet részévé válnak. Marosvásárhely főterének épületei nagyrészt szecessziós, késő barokk stílusúak, de a szocreál is kényszerű helyet kapott, hiszen tudjuk, hogy a Színház tér milyen célt szolgált. Ebben az időszakban készült el a Grand Szálloda, amelyet többéves elhanyagolás után újjáépítve a napokban adtak át. A hotel történetébe Csepán Béla hajdani munkálatvezető, engedélyezett építkezési műszaki ellenőr segítségével tekinthettünk be.

A korabeli újságok beszámoltak róla, hogy a szállodát magánházak és telkek helyére, a hajdani Tornakert domboldalára, amelyet alaposan kimélyítettek, 1970 második felében kezdték el építeni. Akkor az átadást 1972 utolsó évnegyedére tervezték. A megrendelő az Országos Turisztikai Hivatal (ONT) volt. Azzal a szándékkal fogtak a beruházáshoz, hogy fellendítsék a turizmust megyénkben. Ahogy Maier Vasile, a Megyei Turisztikai Hivatal igazgatója a helyi lapnak elmondt: a „mindenekelőtt a Maros és a Görgény völgyének vonzerejét” szerették volna jobban kiaknázni azáltal, hogy a városközpontban modern szállodát létesítenek. A hivatalvezető azt is kifejtette az újságban, hogy „az országba látogatók 10 óra alatt érnek el a borsi határtól a megyeszékhelyre, legtöbbször Marosvásárhely felől közelítik meg az észak-moldvai kolostorokat”, emiatt egy pihenőhelyet is be kell hogy iktassanak a szervezett autóbuszos kirándulások útvonalába. Ezért vált szükségessé a szálloda megépítése.

Csepán Béla adattárából kitűnik, hogy az építkezéshez szükséges engedélyeket, amelyeket a tartományi és a városi néptanács, illetve a turisztikai minisztérium vezetősége bocsátott ki, 1969 és 1970. június 30. között szerezte be a megrendelő. A munkálatokat a beruházási bank hitelével kezdték el. Az épület terveit az akkori tervezőintézet (IPJ) csapata készítette a „marosvásárhelyivé lett” Lucian Popescu műépítész koordinálásával. Tervező: Puskás Sándor műépítész, szerkezettervező Moldovan Ioan mérnök. Az épületgépészeti terveket az alábbiak készítették: Racoti Ecaterina mérnök, Aszalos Dániel technikus, Rusnac Mihai, Nágó István és Kovács László. Az épület makettjét Bölöni Ferenc, a tervezőintézet munkatársa modellálta (fotó).

A beruházó részéről (ONT) a munkálatok menetét követték: Maier Vasile igazgató, Todoran Nicolae főkönyvelő, Csepán Béla beruházási osztályvezető, illetve építésvezető (1970-1971 között), Bors Márton építésvezető (1971-1973), a műszaki munkálatokat a későbbiekben Csepán Béla (1970-1973), a szerelő, épületgépészeti részt Oláh Gergely (1972-1973) ellenőrizte. A kivitelező a Maros Megyei Építkezési Tröszt (TCM Mureş) volt – igazgatók Birău Mircea és Felszeghi István mérnökök –, ezen belül az 1-es számú építővállalat munkatársai: Benke István mérnök, igazgató, Barla Jenő főmérnök, Nagy Imre alakulatvezető, Tőkés Bálint és Gönczi Miklós mesterek, valamint Hota Ioan, Veress János, Vajda Gábor és a brigádjukba tartozó szakmunká-sok. Az épületgépészet a 6-os számú szerelővállalat (igazgató: Kopping László mérnök) munkájának eredménye. A faburkolatot, illetve a bútorzatot a marosvásárhelyi szakipari vállalatok (Augusztus 23. fafeldolgozó vállalat, az Arta Mobila szövetkezet és az Ilefor) készítették.

A beruházás 19.285.000 lej volt, amiből az építkezési és szerelési munkálatokra 14.067.000 lejt fordítottak. Az átadása után hat évvel bővítették a létesítményt (1976-ban). Akkor a munkálatok értéke 210.000 lej volt. Az 1969-70-es, illetve az 1975-ös tervek alapján a szálloda hajdani beépített területe 1308 négyzetméter, összterülete 8763 négyzetméter, kapacitása: 126 másodkategóriás szoba, összesen 230 ággyal. Az I. osztályúnak minősített közélelmezési egységbe 532 helyet terveztek, majd ezt a későbbiekben kiegészítették, így 584 vendéget tudtak egyszerre kiszolgálni, ebből 112-t a teraszon – amit a 2011-es átalakításkor beépítettek.

A korabeli sajtótudósítások szerint a munkálatok az ütemtervnek megfelelően haladtak, a szállodát 1973. március 20-án adták át. Akkor a város legmagasabb épülete volt. A terv szerint a hotel használati idejét 36 évre határozták meg. A megnyitást követően a szállodavezető Cristian Andrei, a vendéglőfőnök Curtifan Iuliu volt. Mint ismeretes, az első szinten az étkezde mellett cukrászda, a földszinten éjjeli bár állt a vendégek rendelkezésére.

Bár nem igazán illett a város 20. századi stílusát viselő épületek környezetébe (sz. m.: a városépítő dr. Bernády György nem így képzelte el a Városháza és a Kultúrpalota által közrezárt teret), mégis Marosvásárhely egyik emblematikus épületévé vált. Működtetésének 10. évfordulóján, 1983. március 21-én 17 órától a vendéglőben ünnepi rendezvényt tartottak. A rendszerváltásig nem volt főjavítás. Az épület az Országos Turisztikai Hivatal megszűnése után a helyébe lépő Grand Rt. tulajdona lett. Ezt privatizálta a szászrégeni üzletasszony, Claudia Pescar. A tulajdonosváltást követően egy műszaki ellenőrzés kiderítette, hogy az épület struktúrája veszélybe került, a szakértők teljes felújítást javasoltak.

1993-1994-ben alaposabb karbantartási munkálatokat végeztek, de ez nem volt elég ahhoz, hogy az épületet biztonságosan, a megváltozott igények szerint működtessék. Ekkor döntöttek úgy az új tulajdonosok, hogy bezárják a szállodát és az átépítés finanszírozásához beruházókat keresnek, mivel kiderült: önerőből nem tudja biztosítani a teljes összeget a cég. A tervezés, a pénzforráskeresés időszakában nem használt épület állaga tovább romlott. Takaréklángon való működtetésének anyagi részét a tetőn elhelyezett távközlési antennák bérleti díjából biztosították, míg végül sikerült elnyerni az uniós pályázatot. Ekkor új fejezet nyílt a szálloda történetében, amelyről már a Népújság többször beszámolt. Megújult köntösében a Grand Hotel 2011. május 10-étől fogadja újra vendégeit.