Gróf, török pasa, az önkéntes tűzoltóság meghonosítója
Százhetvenöt éve, 1839. december 14-én született Széchenyi Ödön, a „tűzpasa”, a magyar és a török tűzoltóság megteremtője, aki kiemelkedő szerepet játszott a dunai folyami hajózás megteremtésében is.
Százhetvenöt éve, 1839. december 14-én született Széchenyi Ödön, a „tűzpasa”, a magyar és a török tűzoltóság megteremtője, aki kiemelkedő szerepet játszott a dunai folyami hajózás megteremtésében is.
A „legnagyobb magyar”, Széchenyi István kisebbik fia Pozsonyban született 1839. december 14-én. A nyughatatlan, kalandor természetű ifjú huszonegy éves volt, amikor apja halála után Pestre költözött. A közlekedés minden ága érdekelte, sokat utazott és igyekezett összegyűjteni az otthon is alkalmazható újításokat. Az 1862-es londoni világkiállításra látogatva keltette fel figyelmét a világ első hivatásos tűzoltósága, az 1833-ban létrejött híres Fire Brigade. Két évvel korábban ugyanis maga is részt vett egy tűz oltásában Nagycenken, s hiába tett tanúságot személyes bátorságról, merészkedett olyan közel a lángokhoz, hogy ruhája tüzet fogott, nyolc ház égett le, mire a tűzvészt sikerült megfékezni. Széchenyi számára nyilvánvaló volt, hogy az oltást a szervezetlenség, a kapkodás és a hozzá nem értés hátráltatta, s hatékony, gyakorlott és szervezett tűzoltóság megszervezését fontolgatta. A kiállítás befejezése után Londonban maradt, és a szakszerű oltási ismeretek elsajátítása érdekében munkára jelentkezett a tűzoltóknál. Csak azzal a feltétellel vették fel, hogy minden munkát elvégez, a laktanya takarításától a tömlők cipelésén és halzsírral való kenegetésén át a tűzoltásig. Széchenyi mindenbe beleegyezett, így nemcsak elméleti tudásra tett szert, de testközelből megismerte a tűzoltók életét is.
Hazatérve, 1863-ban megalakította a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egyletet, majd 1870. február 1-jétől főparancsnoksága alatt az önkéntes mellett megkezdte működését a hivatásos tűzoltóság is. Közben evezős versenyeket szervezett, részt vett a Budapesti Hajósegylet munkájában, megszervezte az Első Magyar Utazási Társaságot, bekapcsolódott az Első Magyar Gőzhajózási Társulat létrehozására indított mozgalomba, támogatta a Balatoni Yacht Egylet létrejöttét. A Dunagőzhajózási Társaság hajóin önkéntes szolgálatot teljesített, a Hildegard és a Franz Josef gőzösökön háromszor tette meg oda-vissza a Budapest-Galac hajóutat, hogy csiszolja gépészeti, vízrajzi és kormányosi ismereteit.
Hajóskapitányi vizsgájának letétele után hatalmas feltűnést keltve Hableány nevű gőzösével Budapestről a Duna, Majna, Rajna, Márna, Szajna folyókon keresztül hajózott Párizsba, az 1867-es világkiállításra, ahol Jules Verne fogadta. A 43 nap alatt megtett, kétezer kilométeres út híre eljutott III. Napóleon francia császárig, aki Eugénia császárnéval maga is tett egy utat Széchenyi gőzösén. Hajója megkapta a világkiállítás aranyérmét, a gróf pedig a kontinens áthajózásáért a francia Becsületrendet.
A következő években sok keserűség is érte, mert számtalan terve bukott meg érdektelenségen, értetlenségen. Egyik kedves álma volt a Pest és Buda között megnövekedett forgalom enyhítésére szánt gőzkomp, melynek kivitelezésére még társaságot is alapított, de terve ellehetetlenült. Megvalósult viszont az „emelőgép”, vagyis a Buda-vári gőzsikló, aminek ötletét a párizsi világkiállításról hozta magával, a siklót 1870-ben adták át. Tőle származik a Sváb-hegyre vezető fogaskerekű vasút, a munkásszálló, a magántávirda, az utcai hirdetőtáblák ötlete, valamint a sínfektetés nehézségeit kiküszöbölő gőzkocsi terve a lóvasút helyett.
A török hatóságok 1874-ben kérték az akkor már Európa-szerte ismert Széchenyi Ödön segítségét tűzoltóságuk felállításához, miután Isztambulban négy évvel korábban egy hatalmas tűzvészben leégett a brit követség, az amerikai és a portugál konzulátus. A megbízást az oroszok is szerették volna elnyerni, ezért a szultán előtt nemcsak a pest-budai tűzoltók, hanem az orosz „lánglovagok” is nagyszabású gyakorlatot mutattak be. Az uralkodó a magyarok katonás fegyelmét, magas fokú szakértelemről és igazi csapatszellemről tanúskodó összehangolt, pontos munkáját látva Széchenyit bízta meg azzal, hogy szervezze meg a konstantinápolyi tűzoltóságot.
A rendkívül nagy erőfeszítést igényelő munka olyannyira elhúzódott, hogy Széchenyi végül letelepedett Konstantinápolyban, és első felesége halála után ott alapított újra családot. Az egymást követő török szultánok megbecsülték munkáját, több kitüntetésben részesült és ő volt az első keresztény, aki úgy kapta meg a pasa címet, hogy nem kellett hitét elhagynia. A „tűzpasa” a legmagasabb rangú tábornokok közé tartozott, az oltásokat még idős korában is személyesen irányította.
Széchenyi Ödön 1922. március 4-én halt meg, temetése török-magyar temetés volt, katonai és tűzoltó-megemlékezésekkel. Isztambulban a Tűzoltó Múzeum az ő nevét viseli, sírját rendszeresen felkeresik a török lánglovagok.
