A gyermek nyelvtanulása

Sok szülő számára a gyermek első szavai (melyeket egyéves kora körül ejt ki) jelentik a nyelvi fejlődés első, valódi bizonyítékát: a gyermek „beszélni kezdett”, mondják. Ez a felfogás azonban figyelmen kívül hagyja az első évben végbemenő jelentős fejlődést: enélkül nem jelenhetnének meg az első szavak sem. Három területen kell bekövetkeznie fejlődésnek: a hangadásban, a beszédészlelésben és az interakcióban.

 

A IV. szakasz (25-50. hét) kezdetén a gagyogás kevésbé változatos, mint a játékos hangadás hangjai. A csecsemő nagyobb gyakorisággal és állandósággal kevesebb hangot használ a [bababa] és hasonló rangsorokban, ezt hívják (a mássalhangzó-ismétlés miatt) kettőzött gagyogásnak. Körülbelül az időszak felénél a kettőzött gagyogás kevert gagyogássá válik, amelyben a mássalhangzók és a magánhangzók változnak az egymást követő szótagokban (például [adu]). A megnyilatkozások ritmusa és a szótagok hosszúsága ekkorra már sokkal jobban megfelel a beszédbelinek. A gagyogásnak valószínűleg nincs jelentése, bár némelyik hasonlít a későbbi beszéd szavaira.

Korábban azt gondolták, hogy a gagyogás és a beszélt nyelv között nincs kapcsolat. Úgy képzelték, hogy a gyermek véletlenszerűen minden lehetséges hangot kipróbál, s hogy a gagyogás, még mielőtt beszélni kezdene, abbamarad. Az újabb kutatások megmutatták, hogy ez az elképzelés nem tartható. A gagyogás sokszor még hosszan folytatódik a beszéd megkezdése után, néha akár 18 hónapos korig is. Az sem bizonyult igaznak, hogy a gagyogás hangjai véletlenszerűek: a legtöbb gagyogás ugyanazt a néhány hangot használja, s ezek nagyon hasonlítanak a gyermek korai beszédének hangjaihoz. Úgy tűnik, az agy hasonló módon kontrollálja a gagyogás és a korai beszéd fejlődését, és ezért jól begyakorolt hangok készlete áll a gyermek rendelkezésére, amikor értelmileg már képes a hangokat jelentésközvetítésre használni.

Az V. szakasz (9-18. hónap) a dallamos megnyilatkozások időszaka. A dallam, a ritmus és a hangszín változásai az első életév vége felé a gyermek megnyilatkozásainak fontos jellegzetességévé válnak. A szülők szándékokat kezdenek tulajdonítani ezeknek az egyértelműbb formájú megnyilatkozásoknak, és gyakran jelentéssel (például kérdés, hívás, üdvözlés vagy kíváncsiság) ruházzák fel őket. A játékoknak és rituáléknak saját dallamkontúrjaik alakulhatnak ki. A gyermek kezd bizonyos szótagokat mindig azonos dallammal használni, „protoszavakat” képezve ezáltal. A protoszavak hangjai tiszták, jelentésük azonban bizonytalan. Ezek a nyelv fejlődésének első valódi jelei, és a különböző nyelvi környezetben felnőtt gyermekek hangjai kezdenek egyre inkább különbözni egymástól.

Az újszülöttek rendkívüli hallási képességekkel rendelkeznek. Több olyan kísérletet végeztek, amelyben különböző hangokat játszottak le nekik, és figyelték reakcióikat. Pár napos újszülötteknek például lejátszották anyjuk megszokott, aztán a megszokottól eltérő (egyhangú) beszédét, majd egy idegen hangot: figyelmüket csak az első felvétel keltette fel. Más vizsgálatok kimutatták, hogy a csecsemők már életük első napjaiban is a hangforrás felé fordítják fejüket, kéthetes korukban pedig előnyben részesítik az emberi hangokat a nem emberivel szemben. Az ilyen képességek megléte annyira nyilvánvaló, hogy néhány kutató arra a következtetésre jutott: a hallásképesség fejlesztése már a méhen belül elkezdődik.

Hogy mikor kezdik el megkülönböztetni a csecsemők a beszédhangokat, vitatott kérdés. Bizonyos mássalhangzó- vagy magánhangzópárok (például a pa és a ba) megkülönböztetésének képessége már a negyedik héttől kezdve jelen van, és egyre kifinomultabb lesz a következő hónapokban. A kutatók hamar rájöttek, hogy a csecsemők valószínűleg ugyanolyan módon képesek észlelni e különbségeket, mint a felnőttek. A felnőttek észlelési kísérletekben éles, határozott különbséget tesznek olyan hangok között, mint a pa és ba. Amikor egy hónapos csecsemőknek olyan hangsorokat játszottak le, amelyek szintén csak a mássalhangzók zöngésségében tértek el, ők is határozott különbséget tettek köztük. A csecsemők válaszainak gondos megfigyelése azt mutatta, hogy két eltérő pa vagy két eltérő ba nem váltott ki reakciót, ellenben a pa-val szembeállított ba igen.

Az ilyen vizsgálati eredményekre alapozva állították fel a kutatók azt a hipotézist, hogy a gyermekek észlelési rendszere valamilyen módon „előre programozott” a beszédhangok megkülönböztetésére, a csecsemők a beszéd akusztikus jellegzetességeire érzékeny speciális „keresőkkel” születnek. Az azóta eltelt időben a kutatás igen sokat foglalkozott a problémával, azt igyekezve meghatározni, hogy a gyermek általános hallási képességekkel rendelkezik-e, vagy fonetikai megkülönböztető jegyekre hangolt, speciális képességgel. Ma már mindenki elfogadja, hogy a csecsemők meglepően korán kezdenek hallási megkülönböztetéseket tenni, de a legfontosabb kérdésre, vagyis hogy ezekre az elsődleges észlelési képességekre milyen hatással vannak a csecsemő egyre gyarapodó nyelvi tapasztalatai, még nem sikerült megválaszolni.

A második és a negyedik hónap között a csecsemők reagálni kezdenek a különböző hangszínekre. A hatodik hónap táján kezdik hozzákapcsolni a különböző megnyilatkozásokat a helyzethez, amelyben elhangzanak. Bizonyos szavakat, például családtagok nevét már felismernek. A legtöbb gyerek az első év vége felé már sok szót megért. Nyolc gyerek közül egy vizsgálatban az első év vége felé hat minden kétséget kizáróan közel 20, egy gyermek pedig legalább 60 szót értett. 

A téma tárgyalását a Nyelvünk következő számában folytatjuk.

Forrás:

David Crystal: A nyelv enciklopédiája