Gyermekünk élete nem alku tárgya

Egyetlen 6 éves gyermekünket, Kutasi Csabát veszítettük el 2011. december 9-én Nyárádszeredában a szennycsatorna- és vízvezetési munkálatokat végző buldo-eszkavátoros figyelmetlensége miatt.

Fotó: archív

Keserű szájízzel és összetört szülői szívvel fordulunk Önökhöz. Azért merészkedünk, mert bebizonyosodott már több ízben, hogy az Önök segítségével sok probléma megoldódott. Elkeseredésünk vezetett arra, hogy az Önök segítségét kérjük, látván azt, hogy a hatósági közegek befolyásolhatók és érdektelenek. Adott esetben jól rájuk illik az érzéktelenek jelző is.

Egyetlen 6 éves gyermekünket, Kutasi Csabát veszítettük el 2011. december 9-én Nyárádszeredában a szennycsatorna- és vízvezetési munkálatokat végző buldo-eszkavátoros figyelmetlensége miatt. Ez okozta a vesztét a kisfiunknak, aki a nagymama kerékpárjának a csomagtartóján ült. A menetiránynak megfelelő sáv szélén közlekedtek, teljesen törvényesen, a közlekedési szabálynak megfelelően. A munkálatokat az úttest másik oldalán végezték, tehát a menetirány szabad volt, semmiféle munkagép vagy más közlekedési eszköz nem állta útjukat.

Nagy hirtelenséggel egyszer csak megjelent a munkagép, és hátulról tolatva ütötte le a kerékpár csomagtartójáról a kisfiunkat, aki a helyszínen belehalt koponyasérüléseibe.

Azóta eltelt már közel 5 hónap, az iratcsomó azóta is a megyei rendőrség közúti baleseti osztályán van, ki kellett fizetnünk a kórbonctani megállapítás értékét, mert a rendőrség egyelőre nem rendelkezik ilyen célra szolgáló alapokkal, ahhoz, hogy az iratcsomó átkerülhessen a megyei ügyészségre, ami a mai napig nem történt meg. Ezzel a huzavonával joggal hihetjük, hogy megvan az esély arra, hogy a felméréseket megmásítsák oly módon, hogy az elhunytat és nagymamáját nyilvánítsák hibásnak a munkáltató cég közbenjárására a rendőrségen, ismeretségi alapon. Voltak már hasonló esetek, sajnos.

A legfájóbb számunkra az, hogy az elkövető itt a helységben, ugyanazon a gépen folytatja a mai nap is a munkát. Annyi emberi érzés nem volt benne – bár találkoztunk már több alkalommal is szemtől szemben –, hogy megbánást tanúsítva, emberhez méltóan, egy kézfogással bár, érzékeltette volna velünk együttérzését. Ha mindez neki nem jutott eszébe, legalább a munkavezetőktől elvártuk volna, hogy ők megtegyék azt a lépést, hogy egy másik munkaponton dolgoztassák, megkímélve minket a sorozatos fajdalomtól, látván őt a munkagépen, amellyel halálát okozta gyermekünknek.

Az is nagyon fáj, hogy a fővállalkozó részéről minket megkereső személy is végtelenül megbotránkoztatott, amikor segítségüket azzal ajánlotta fel, hogy alkalmazná férjemet 3 hónapra itt a helységben, amíg a munkálatok lezárulnak, annak a személynek a társaságában, akinek figyelmetlensége miatt gyerekünk az életével fizetett.

Ha mindenképp segíteni szerettek volna valamivel, tiszta, őszinte szívvel, nem ezt a formát kellett volna választaniuk. Ez nagyon megalázó számunkra, gyermekünk élete nem áru, hogy alku tárgyát képezze. Azt nem lehet megfizetni!

Kutasi Zoltán és Erika, Nyárádszereda