Gyógyítás borral és borban oldott anyagokkal

A „vinoterápia” különböző gyógyborok, a borral történő gyógyítás neve. Mára már kiszorult az orvosi gyakorlatból, a fitoterápiából, de a 18–19. században létezett, bizonyítja a segesvári múzeumban kiállított folyadéktartó edények egyike, amelyen VINUM ANTIMONII olvasható.

 A készítmény magyar nevei: dárdanyos bor, antimoniumos bor, hánytató borköves bor. Négy-négy gramm antimont és kálium-tartarátot (borkő) tartalmazott, amit kevés vízben és alkoholban feloldottak, majd borral kiegészítettek egy liter mennyiségig. Magyarországon és Erdélyben fehér tokaji bort használtak gyógyborként. A hánytató borköves bort hashajtó, hánytató, izzasztó hatása miatt tífuszos megbetegedésekben alkalmazták. Nagyon erős hatású szer, számos mérgezést okozott. Hivatalos volt a gyógyszerkönyvekben 1929-ig, amikor a II. brüsszeli nemzetközi egyezmény megtiltotta, hogy erős hatású anyagokból boros készítményeket állítsanak elő az egész világon. Ennek következtében nem szerepel a gyógyszerkönyvekben, gyógyszertárakban elkészíteni, raktáron tartani tilos.

 Országunkban nyomtatott, hivatalos gyógyszerészeti szakkönyvben az 1921-ben megjelent Formular farmaceuticban (E. Belcot) szerepel utoljára Vinum stibiatum elnevezéssel 17 más, fehér vagy vörös malagaborral készült termék mellett, azzal a megjegyzéssel, hogy nagy figyelemmel tartható és kezelhető. Emil Belcot gyógyszerész könyvében figyelemre méltó más, hivatalos gyógyborok: kóladió bor (Vinumcolae), gyűszűvirág bor (Vinumdigitalis), ipekakuánabor (Vinumipecacuanhae), pepszines bor (Vinumpepsini).

 A bor gyógyszerként történő alkalmazása magában vagy más anyagokkal együtt már az ókorban, majd az egész középkorban és később is fontos szerepet játszott. Pápai Páriz Ferenc Pax corporis (1690) című, a maga korában nagyra becsült, és több kiadást megért orvosi könyvében több betegség gyógyítására is ajánlja. A „gyomornak és bélnek nyavalyái” című részben a gyógyulás érdekében javallja: „Aszú mentát, ürmöt, veres rózsát, székfűvirágot roncsolj öszve, pirított kenyeret törj apró porrá, hintsd meg jól véle a füveket, azután főzd meg jól erős borban, jó melegen ruhára rakván kösd bé a gyomrát véle”. 

A ma élő természetgyógyászok nagyobb része a borban csak az alkoholt látja, talán ez a fő oka annak, hogy lényegtelenné vált a gyógyászatban, annak ellenére, hogy egy tréfás (!) mondás szerint a bor „kis mennyiségben orvosság, nagy mértékben gyógyszer”.

Az elmúlt évszázadokban Európa-szerte szinte misztikus tisztelet övezte a tokaji bort. Írásos feljegyzések tanúsága szerint gyors és sikeres gyógyulását a tokaji aszúnak köszönhette Nagy Frigyes porosz és V. György angol király. Egészsége megőrzése érdekében rendszeresen fogyasztotta: II. Rákóczi Ferenc, XIV. Lajos király, Nagy Péter cár, Katalin cárnő, T. Jefferson, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Voltaire, III. Napóleon, Viktória királynő, Gusztáv svéd király. Nagy Katalin cárnő orosz helyőrségeket alapított azzal a céllal, hogy biztosítsa a tokaji bor Szentpétervárra történő rendszeres kiszállítását. A tokaji bor számos költőt, írót, zeneszerzőt megihletett, köztük Beethoven, Liszt, Schubert, Haydn, J. Strauss, Goethe, H. Heine és Schiller nevét említjük meg.

A tokaji aszú és természetesen a legtöbb kiváló minőségű bor mértékkel (!) önmagában is hasznos élettani hatással bír: csökkenti a szívinfarktus kockázatát, javítja a vérkeringést és az emésztést, afrodiziákum, növeli a fizikai teljesítőképességet, étvágyfokozó, bélrenyheség elleni, influenza elleni hatása van, elősegíti a vörösvértestek képződését. Depressziós megbetegedésekben is jótékony. Laboratóriumi vizsgálatok igazolják szerencsés összetételét: gazdag vitaminokban (A, B1, B2, B6, C, E), ásványi anyagokban. Gyógyszerként javasolt mennyisége felnőtteknek maximálisan napi egy-két deciliter (100-200 milliliter).

Számos anyag a borban jól oldódik, köztük olyanok is, amelyek vízben nem oldódnak, így a borral készült növényi kivonatokban több olyan hatóanyag is előfordul, amely egyébként a vízzel készültekben (gyógyteákban) nincs.

Végül hangsúlyozom, a bor is lehet idegméreg, csak a mértéktartó, minőségi borfogyasztás kedvező hatású a betegségek megelőzésére, gyógyítására! Nagyobb mennyiségű, rossz minőségű, netán az „esszenciákból” készült bor inkább káros, mint hasznos az ember egészségére!

Veress László