Ha nehézkesen mozog a gyerek…

Nem szívesen beszélünk az ügyetlenségről, ha az valamelyik családtagot vagy saját gyerekünket érinti. Pedig az ügyetlen gyerek, mozgászavaránál fogva, nagy odafigyelést igényel. Sok szülő nem veszi észre gyereke csetlő-botló, koordinációzavaros mozgását. Kellemetlen számára szembesülni a gyermek gondjaival, s még a szakember figyelmeztetésére is sarkítani próbálja a problémát, vagy belenyugszik a valóságba. Más szülők már az óvodában összehasonlítják gyermekeik mozgástevékenységét a társakéval. A gyerekek különbözőképpen viszonyulnak a mozgáshoz: van örökmozgó, vakmerő, mindenhová felmászó gyerek, aki valósággal keresi a veszélyes helyzeteket, van mérsékelt, aki könnyen felfogja a mozgásos játékokat, szívesen játszik, és van olyan is, aki lusta, nem motiválja semmi a mozgásra, visszahúzódó, nehezére esnek a könnyebb mozgásos feladatok is. Ezek az attitűdök a gyermek részéről jelzésértékűek lehetnek. A sokgyerekes családokban a szülők a gyermekeket automatikusan összehasonlítják egymással, hiszen egyszerre többet látnak mozogni, így az esetleges mozgászavart hamar kiszűrik. Általában a szülő nem tudja a gyermek életkorának megfelelő mozgásfejlődést helyesen értékelni, ezért fontos, hogy szakember (testnevelő) hívja fel rá a figyelmet. Jó lenne, ha a testnevelő, az iskolaorvos többször szót kapna a szülői értekezleteken, és ilyenformán a szülővel direkt kapcsolatba kerülve, tudatosítva a negatívumot, időben megoldódnának a problémák.

Az ügyetlenség tulajdonképpen olyan mozgászavar, mely egyrészt a koordináció hiányában, másrészt a fizikai rendellenességek következményeként nyilvánul meg. Amikor a gyermeknek nehezére esik a mozgás, nem tudja a testét mozgás közben egyensúlyban tartani, részmozgásait irányítani, azt mondják róla, hogy ügyetlen (futás közben botladozik, gyámoltalan, elesik, mozgásvállalkozásai nehézkesek, pontatlanok). Az ügyetlen mozgásra fel kell figyelnie a szülőnek! Időt kell fordítani rá, hogy az okokra fény derüljön, hogy a hiányosságokat felfedezzék, de ez már a gyermekorvosok, gyermekpszichiáterek hatáskörébe tartozik. Az „ügyetlen gyermek” kórtünettel behatóbban Ernst Kiphard svéd orvos foglalkozott, aki a következőképpen osztályozta az ügyetlen mozgás megnyilvánulási formáit: 1. Petyhüdt, túl laza izomzatú gyerek (lassú, suta); 2. Kötött, merev izomzatú gyermek, akinek a mozgása szögletes, lökésszerű, hirtelen átmenetekkel. Túl sok erő és a hajlékonyság hiánya jellemzi, mozgá- sában nincsen folytonosság, lekerekítettség, kétbalkezes; 3. A feszes izomtónusú gyerekre a görcsösség jellemző. Fárasztó neki a futás, de az írás is. A görcsösség a gátoltság, a szorongás a félelem kifejezője. A testiek-lelkiek kölcsönösen hatnak egymásra; 4. Az izgága gyermek jellemzője az ideges mozgás, nyugtalanság, mely próbára tesz szülőt, tanárt egyaránt. Rohanó világunk visszatükröződéseként is felfogható, hogy egyre nő a hiperaktív gyerekek száma. Ezek a gyerekek féktelenek, vibrálók, de mozgásuk finommechanikája zavart szenved. Jellemző a motoros nyugtalanság, erős mozgáskésztetés, melynek az órákig tartó mozdulatlanság is a kiváltója lehet. Ha felismerjük az elégtelenséget, higgadtan megállapítjuk, hogy gyerekünk ügyetlen, felfogjuk, hogy sajátos mozgásra van szüksége, akkor már megtettük az első lépést a jó úton. Szakemberek segítségével ezek a mozgásos nehézségek teljesen kiküszöbölhetők. Rengeteg játékos, speciális koordinációs gyakorlat áll a gyerek rendelkezésére, melyek feloldják az agyban a mozgásos területeket, segítik az agyféltekék közötti koherenciát, a gyerek mozgása fokozatosan harmonizálódik, pontosabb, lekerekítettebb lesz, tapasztaljuk, hogy sikerélménye van, szívesen mozog. Sokszor előfordult, hogy a zsenge korban mozgászavarban szenvedő gyerek a speciális foglalkozások nyomán késztetést érez a sportolásra. Számos példa igazolja ezt. De ezekről és a mozgásfejlesztés sajátos eszközeiről részletesebben a következőkben.

Bogdán Emese