Újabb javaslattal állt a városi tanács elé a Szociáldemokrata Párt megyei szervezete: Adrian Păunescu szobrának a Tudor negyedbeli ortodox templom előtt való felállítása (akiről egyébként a 2-es számú iskolát is el akarják nevezni), állítólag 4.000 aláírást gyűjtöttek annak a határozattervezetnek a támogatására, hogy a Vár sétányból legyen Írók sétánya, amelyet a tevékenységükkel Marosvásárhelyhez kötődő román írók, Romulus Guga, Vasile Netea, Ion Vlasiu, Serafim Duicu, Ion Fiscuteanu, Grigore Vieru és Adrian Păunescu mellszobrával díszítenének.
Újabb javaslattal állt a városi tanács elé a Szociáldemokrata Párt megyei szervezete: Adrian Păunescu szobrának a Tudor negyedbeli ortodox templom előtt való felállítása (akiről egyébként a 2-es számú iskolát is el akarják nevezni), állítólag 4.000 aláírást gyűjtöttek annak a határozattervezetnek a támogatására, hogy a Vár sétányból legyen Írók sétánya, amelyet a tevékenységükkel Marosvásárhelyhez kötődő román írók, Romulus Guga, Vasile Netea, Ion Vlasiu, Serafim Duicu, Ion Fiscuteanu, Grigore Vieru és Adrian Păunescu mellszobrával díszítenének. Azonkívül, hogy a felsoroltak között nem mindenik volt író, mások pedig kérdéses, hogy milyen szálakkal kapcsolódtak megyeközpontunkhoz, békét kellene már hagyni a Bulevárdnak. Az egykori Bethlen Gábor sétánynak, amelyet Bernády György irányításával alakítottak ki a várárok feltöltésével és a ma is élő díszfák ültetésével, elvették az eredeti nevét. Amit arról a fejedelemről kapott, aki szabad királyi városi rangra emelte Marosvásárhelyt, s címert is adott hozzá. Ha valaki megérdemli tehát, hogy szobrot állítsanak az emlékére a Bulevárdon, az elsősorban Bethlen Gábor lenne. Semmiképpen sem olyan kétes hírű háborús bűnösök, akik számára már a talapzat is elkészült. És ha írókról van szó, akkor hadd soroljuk fel, hogy Marosvásárhely egy egész sor magyar írónak volt a szülőhelye, lakhelye és munkahelye: Aranka György és Sütő András mellett ebben a városban szobrot érdemelne Nagy Szabó Ferenc, Tolnai Lajos, Petelei István, Molter Károly, Kovács György, Székely János (még akkor is, ha nem akarta), Papp Ferenc, Osváth Kálmán, Bözödi György, Gagyi László, Kemény János, Szabó Lajos, Szőcs Kálmán, Oltyán László, Varró Ilona és még sokan mások, de jelentős érdemei vannak Mentovich Ferenc filozófusnak, Farczády Elek tudós-tanárnak, a könyvtáralapító Teleki Sámuelnek és még nem is soroltuk a zenei, a képzőművészeti élet kiválóságait, nagyszerű színészeket, tudós orvosokat. Akiknek a nevét illene ismernie annak, aki ebben a városban értelmiséginek vallja magát. De sajnos csak a kisebbségnek kötelező a többségi kultúra elsajátítása, a többségieknek nem kell tudniuk, hogy mit alkottak azok, akikkel együtt élnek, s akiknek a múltját legfeljebb negatív vonatkozásokban említik a történelemkönyvek. A város teljes kultúrtörténetét nem tanítják a többségi gyermekeknek, akiknek fogalmuk sincs, hogy kik alakították Marosvásárhelyt olyanná, amire a mai várost építeni lehetett. A marosvásárhelyi magyarságnak vannak történelmi, kultúrtörténeti emlékei, emlékhelyei, elvárjuk, sőt kérjük, hogy tartsák tiszteletben azokat, mert épült elég sok új negyed, ahol hosszú sétányokat lehet szobrokkal berendezni és azokról elnevezni is.
