A hallgatás helyei
2015-07-08 15:14:43
- Kaáli Nagy Botond
Ha elhal – ez a címe Dimény Lóránt legutóbb megjelent novelláskötetének, amelyet szépszámú közönség jelenlétében kedd délután mutattak be a marosvásárhelyi G. Caféban.
Ha elhal – ez a címe Dimény Lóránt legutóbb megjelent novelláskötetének, amelyet szépszámú közönség jelenlétében kedd délután mutattak be a marosvásárhelyi G. Caféban. A Látó szépirodalmi folyóirat irodalmi színpadának keretében ismertetett kötet szerzője 1981-ben született Nagysár-máson, 2003 óta publikál rendszeresen különböző erdélyi folyóira-tokban, „civilként” szoftverfejlesztő mérnökként dolgozik. Két verseskötete és egy regénye után jelentette meg a szóban forgó kiadványt a marosvásárhelyi Lector kiadó, a könyvbemutatón a szerzővel Láng Zsolt, a Látó szerkesztője beszélgetett.
Elsőként azonban Gálfalvi Ágnes, a Lector kiadó szerkesztője szólalt fel, aki a cég soron következő kiadandó köteteiről – Demény Péter, Nagy Attila és Berekméri Árpád Róbert műveiről – beszélt, illetve elmondta: a Ha elhal című novelláskötet az erdélyi és összmagyar irodalomban egyaránt jelentős kiadvány.
Láng Zsoltnak a többek között az első írással, a civil foglalkozással és annak az irodalmi tevékenységgel való összeegyeztethetőségével, az irodalommal, annak hatásaival és a valósággal, illetve annak átdolgozásával kapcsolatos kérdéseire adott válaszaiban Dimény Lóránt elmondta: csak szabadidejében írhat, és nem engedheti meg magának, hogy ezt az időt másra kótyavetyélje el. – Az egyetem alatt filmrendező akartam lenni, végül megmaradtam az írásnál, ami számomra a filmrendezéssel egyenrangú alkotás. Hol szabadabban írok, hol megkötötten – a különböző pályázatok esetében például nagyon kell koncentrálni az adott témára, nem élhetek vissza a szerkesztők idejével –, ezért igyekszem pontosan és céltudatosan írni. A valóság és az irodalom az én esetemben nagymértékben összekapcsolódik. Az embernek zajlik az élete, közben ír, és e kettőnek a viszonya mindig más, az írás és a valóság a helyzettől függően másként viszonyul egymáshoz. Szívesen olvasom például Bodor Ádám műveit, illetve kortárs írók alkotásait, de nem törekszem arra, hogy hasonlítsak valakihez. Ez hozzátartozik ahhoz a leszűrődési folyamathoz, amely alatt megíródik a szöveg. A különböző játékok, formai megoldások helyett inkább helyekkel és emberekkel foglalkozom, a csendjeikkel, a hallgatásaikkal. A látszólag két, egymástól távol álló világot – a szoftvermérnöki munkát és az írást – igyekszem ugyanolyan profizmussal művelni. Nagyon fontos számomra, hogy amiről szólnak az írásaim, az kellőképpen fajsúlyos legyen, ne szerepeljenek benne csak stílusgyakorlatként megírt részek – mondta a felolvasással gazdagított irodalmi esten Dimény Lóránt, akinek írásaival kapcsolatosan Láng Zsolt megjegyezte: egyrészt a valóságról szólnak, másrészt nem reprodukálják a valóságot. Van bennük kompozíció és olyan művészi jellegű átdolgozás, ami az irodalmat irodalommá teszi. „Komoly” írások ugyan, mégis tele vannak humorral – vélte a Látó szerkesztője.