Harmadnapon
Húsvét ünnepén a győzedelmes keresztyén hit öröme tölti be a szívünket: „Feltámadott az Úr bizonnyal!” (Lk 24,43)
Húsvét ünnepén a győzedelmes keresztyén hit öröme tölti be a szívünket: „Feltámadott az Úr bizonnyal!” (Lk 24,43) A bezárt ajtók megnyílnak, a félelmektől megkötözött szívek a Feltámadott jelenlétében megbátorodnak, a céltalan, tétova tanítványok elköteleződnek az Élet Ura mellett, Aki feltámadott, amint megmondta.” (Mt 28,6) Minden Jézus szavai szerint történt: elfogatása, kínoztatása, megfeszítése, halála és feltámadása. Minden! Milyen jó ezt a húsvét fényében megnyugvással tudomásul venni. De milyen kínos volt nagypénteken Péternek és tanítványtársainak átélni a Mester elveszítését, aminek következtében teljesen összezavarodtak, gondolataik összekuszálódtak, félelmeik eluralkodtak rajtuk, gyengeségük leteperte őket. Nem tudtak együtt virrasztani Mesterükkel, nem voltak képesek kitartani mellette. Aztán vádaskodtak, tagadtak, kételkedtek, szétszéledtek. Úgy érezték, vége, mindennek vége. A kegyetlen halál, a könyörtelen valóság kiábrándította őket. Csalódtak egymásban, önmagukban és még Istenben is. Hogy történhetett ez meg Krisztussal, Akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön”? Miért nem élt hatalmával a viharokat lecsendesítő, halottakat feltámasztó, betegeket gyógyító, démoni erőket lecsillapító Úr? Jóllehet több alkalommal beszélt nekik a rá váró szenvedésekről, a kereszthalál elkerülhetetlen voltáról, de nem hittek Neki, nem értették szavait, ezért érte őket olyan súlyosan a veszteség.
Mindig akkor nehezedik ránk elviselhetetlen mértékben a fájdalom, amikor meggyengül a hitünk. Amikor a magunk útjait akarjuk járni, a magunk terveit akarjuk megvalósítani, kihagyjuk Istent az életünkből, terveinkből, örömünkből, bánatunkból. Ha gyengül a hitünk, erősödik a félelmünk. De milyen jó, hogy ennek a fordítottja is igaz: amikor erősek vagyunk a hitben, mérséklődik vagy jobb esetben teljesen megszűnik a félelmünk.
Van-e élet mindezek után, lehet-e tovább menni a sok igazságtalanságot, hamisságot látva? Mire számíthatunk nagypénteket követően? – tették fel magukban a kérdést az egykori tanítványok, és kérdezzük sokszor mi magunk is, amikor beborul az ég fölöttünk, amikor értelmetlennek látszik a becsületes munka, amikor igazságtalanul háttérbe szorítanak, anyagi nehézségekkel küszködünk, rossz hírt közöl velünk az orvos, amikor elveszítjük kedves családtagunkat. Hogyan tovább? Van-e egyáltalán tovább?
Jézus húsvéti feltámadásával bebizonyította, hogy nem a halálé az utolsó szó. A hamisság fölött győzedelmeskedik az igazság, a rosszat legyőzi a jó, a gyűlölet fölött diadalmaskodik a szeretet, a megbocsátás. Nagypéntek nem a vég, hanem az új kezdet első lépcsőfoka. Az Élet Ura megjövendölte, hogy harmadnapon feltámad, és minden pontosan úgy történt, amint megmondta:
„Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”
(Harmadnapon: Pilinszky János)
A húsvéti misztérium, a HARMADNAP véglegesen összekapcsolta a halált és a föltámadást, ezért mi, keresztyének Jézus szenvedésére a feltámadás fényében gondolunk, és a feltámadást úgy ünnepeljük, hogy lelki szemeink előtt mindig ott van Jézus halála.
A Feltámadott megmutatta tanítványainak a visszautat Istenhez és egymáshoz. Ma is ez a húsvét legnagyobb ajándéka: Hit által visszatalálni Teremtő és Megváltó Urunkhoz, megtalálni az Életet, és szeretetben rátalálni egymásra. A Krisztusba vetett hit által megváltozik életszemléletünk, megértjük, hogy mindennek célja van, a számunkra rejtelmes, felfoghatatlan dolgoknak is. Mindennek értelme van, a szenvedéseknek, a veszteségeknek, az igazságtalanságoknak, a betegségnek, a halálnak is, hisz Feltámadott Urunk az életet egy el nem múló ünneppé teszi.
„Harmadnapon újra láss,
Harmadnapon megbocsáss,
Harmadnapon hinned kell,
Harmadnapon jól felelj.
Gyógyulj, lázas világ,
Miért vársz újabb csodát?
Bódult álomból ébredj!
Harmadnapon készen állj,
Harmadnapon tűrd, ha fáj,
Harmadnapon múljon el,
Harmadnapon átölelj.
Ébredj, önző világ,
Értsd meg más bánatát,
S harmadnapra nem süllyedsz tovább.
Indulj, fáradt világ,
Mosd le tévút porát,
S leld meg otthon az új hazát.”
(Harmadnapon: Miklósa Erika)
ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK
A FELTÁMADOTT JÉZUS KRISZTUS
JELENLÉTÉBEN!
Jakab István lelkipásztor-esperes
