Háru gákitá?
Háru gákitá? (Megjött a tavasz) – hangzott el második alkalommal a japán gyerekdal a Tudor Vladimirescu III. C osztályos tanulóinak szájából.
Háru gákitá? (Megjött a tavasz) – hangzott el második alkalommal a japán gyerekdal a Tudor Vladimirescu III. C osztályos tanulóinak szájából. Az elmúlt tanévi sikeres japán nap folytatásaként az osztály az idén is nagy izgalommal várta a napot – az Iskola másként hét keretén belül –, amikor Hayasi Akio és felesége, Kelemen Katalin meghívottak közreműködésével újabb ízelítőt kaphat a japán szokásokból, jellegzetességekből, kultúrából.
A tavaly gazdag képanyagon keresztül ismerkedhetett az osztály Japánnal, a japán iskolarendszerrel, a tanulók napirendjével, feladataikkal, s a vizuális inger mellett Akio magyarázatát, tapasztalatait hallgathatták meg. A nap folyamán sor került még japán játékok bemutatására, kipróbálására, origamimadár készítésére, a tavaszi gyerekdal megtanulására, s végül minden gyerek leírhatta a saját nevét japán írásjelekkel.
Az idén, a japán köszönéssel indított napon, minden tanuló kis bemutatót hozott egy-egy japán jellegzetességről vagy japán eredetű dologról. Ezen bemutatókon keresztül osztálytársaik hallhattak a szamurájokról, nindzsákról, shaolin szerzetesekről (eredet: India), küzdősportokról, kimonóról, pagodáról, a japán konyha elengedhetetlen tartozékáról: a rizsről, szusiról, japán kertről, ikebanáról, bonszajról, gésákról stb.
Később a fent említett házaspár jelenlétében és segítségével minden diák elkészített egy onigirit, azaz rizsgolyót, melyet tetszés szerint elfogyaszthatott vagy hazavihetett, egy ikebanát, melynek megfelelő helyet próbált találni a tanteremben, de végül ugyancsak hazavitt.
Az irodalmi élmény sem hiányzott a napból, Kelemen Katalin tolmácsolásában Lao-ce Az út és erény könyvéből olvasott fel az ellentétekről.
Közben sor került japán tánc megtanulására is. Megtudtuk, hogy míg a magyar ember örömének, jókedvének kifejezése a tánc, addig a japánok őseik felidézésére alkalmazzák főként a nyár végi ünnepük alkalmával.
Legvégül kérdésekkel bombáztuk Akiót. Igyekeztünk megtudni, hogy mennyi a valós alapja egy-egy interneten keringő, Japánnal kapcsolatos információnak. Valóban nagyobb cipőt viselnek a lábuk méreténél? Igaz, hogy nem fújják az orrukat? Szokás-e még a házból való kilépéskor kovakövet összeütnie a család idősebb tagjának?
Minél több téma merült fel, annál inkább éreztük, hogy még rengeteg dologra kíváncsiak lennénk, még sok mindent ki szeretnénk próbálni, éppen ezért már tervezgetjük a következő évi alkalmat, amikor még többet megtudhatunk a felkelő nap országáról.
Czirják Izabella tanítónő
