Határon átnyúló csápok
Hárman voltak ők (egy hölgy és két uraság), akik a tusnádi ifjúsági konferenciát használva ürügyül, az erdélyi, és általában a határon túli közvélemény tudomására hozták a magyarországi elektronikus médiára vonatkozó anyaországi politika egyes vetületeit.
Hárman voltak ők (egy hölgy és két uraság), akik a tusnádi ifjúsági konferenciát használva ürügyül, az erdélyi, és általában a határon túli közvélemény tudomására hozták a magyarországi elektronikus médiára vonatkozó anyaországi politika egyes vetületeit. A neveket és titulusokat mellőzzük, hiszen olvasóink zöme személyesen úgysem ismeri az anyaországi sajtó-főmegmondókat, az általuk vezetett intézmények nevei pedig iszonyúan hosszúak, és amúgy is folyton változnak. A „mesterhármas” egyik tagja azt nyilatkozta Tusnádfürdőn: megduplázzák a határon túli tudósítók hálózatának a működtetésére szánt összeget, és ezentúl elsősorban nem külön tévé- és rádióműsorokban lesz jelen mindaz, ami rólunk, „kívül rekedt” magyarokról szól, hanem több, különféle jellegű adásban el lesz hintve a témakör. Erről csak ennyit: ezt a tendenciát már évekkel ezelőtt hangoztatták a mai magyarországi médiafőnökök elődei, és szinte semmi nem lett a megvalósításból. Ami ebből egyelőre látszik: valóban rendre eltűnnek az anyaországi köztévék kínálatából a velünk foglalkozó műsorok. Valamikor, amikor még jómagam is hozzájárultam a Duna TV délutánonként sugárzott Régiók című műsor szerkesztéséhez, úton-útfélen megállítottak az utcán az emberek és jelezték, hogy nézik az adást, hozzászóltak a kisriportokhoz, témákat javasoltak, majd hónapokon át személyesen, telefonon érdeklődtek, számon kérték, hogy miért szűnt meg az sorozat, amely előbb címet váltott, majd elhalványult, és ködbe veszett. Annak idején markáns karaktere volt a rovatnak. Ami pedig az anyagi támogatást illeti: tudtommal az utóbbi időben volt olyan periódus, amikor a határon túli tévétudósítók hónapokon át nem kaptak pénzt munkájukért. Úgyhogy a semmit megduplázni nem nagy kunszt!
Ez az egyik vetület. A másik pedig az, hogy a jobboldali magyar kormányzatnak alárendelt médiahatóság ezekben a hetekben, hónapokban jelentős politikai tisztogatást vezényel(t) le Erdélyben, s vélem, máshol is – a magyarlakta területeken. Korábban még létezett mifelénk a tudósítók néminemű sokszínűsége, Uram bocsá’ – függetlensége, pártatlansága. Ezután csakis a FIDESZ-hatalommal együtt masírozók, az anyaországi, jobboldali politikusokkal feltétel nélkül szimpatizálók, egyetértők kerülhetnek képbe.
Az egyik médiairányító személyiség azt is mondta Tusnádfürdőn: a magyar közszolgálati tévék, rádióadók politikai műsoraiban egyharmad résznyi műsoridő a kormányt, egyharmad a kormánypártot, a fennmaradó adásidő pedig az ellenzéket illeti meg. No de mi a helyzet Erdélyben? Az önkormányzati választások eredménye tükrében itt az RMDSZ szimpátiahányadosa 85 százalékos, és 15 százalék a hazai magyar ellenzék részesedése. Ilyen alapon vajon kikről, miről fog majd szólni a magyar közszolgálati médiában az erdélyi magyar közélettel kapcsolatos híradások, tudósítások zöme? Lehet tippelni, kedves Olvasók!
Máthé Éva
