A hátproblémák megelőzése

A statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy az utóbbi öt évben megötszöröződtek a fiatalok gerincbetegségei. A gyermek-, illetve serdülőkori rendellenességekből felnőttkorra olyan panaszok lesznek, amelyek már nem gyógyíthatók, s olyan népbetegségeket okoznak, amelyek fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, csökkent terhelhetőséget, korlátozott munkaképességet jelentenek. Ezek a betegségek, ha teljesen nem is gyógyíthatók, de megfelelő gyakorlatokkal megelőzhetők, és idővel kinőhetők. A felnőttkori hátproblémák a lúdtalp mellett a legelterjedtebb népbetegségnek számítanak. A lakosság 45%-át érintik. Aligha akad bárki, akinek ne fájt volna a háta, dereka. A panaszok többségét a gerincproblémák és az izmok merevsége, húzódása okozza. Az érintettek között több a nő, mint a férfi, és ami meglepő, ám a statisztikák igazolják, hogy az iskolai végzettség is szerepet játszik a panaszok megjelenésében. Míg a 12 évnél hosszabb ideig tanuló emberek 27%-a, a 10 évnél rövidebb ideig tanuló emberek több mint 50%-a érintett. Ebben a fizikai terhelés mellett egyéb tényezők is szerepet játszanak, pl. az egészségtudatos életmód és a munkakörrel való elégedettség mértéke. A hátfájdalmak egyik leggyakoribb kiváltó oka lehet az izmok merevsége is. Az izommerevség általában egy rossz mozdulat vagy hosszan tartó helytelen terhelés következtében alakul ki, hatására az egyes csigolyákat összekapcsoló kis ízület is mozdulatlanná válik, blokkolódik. Az izmok merevségét általában a mozgáshiányos életmód, a túlsúly, illetve a kényszertartás okozza, ám gyakran lelki tényezők is képesek kiváltani, amikor átvitt értelemben feszültek vagyunk, súlyos teher nehezedik a vállunkra, súlyos keresztet kell cipelnünk, izmaink valóban megfeszülnek, mintha valódi terheket hordoznánk. Ennek hatására a feszülő izmok megkeményednek, és tartósan összehúzódva merevvé válnak. A biomechanikailag helyes testtartás esetén az ízületi tokok és szalagok feszülése a fiziológiásnak megfelelő. A tartóizmok (antagonisták) harmonikus együttműködése esetén az izomzat erőkifejtése minimális, az ízületi felszínek terhelése egyenletes. A testtartásért felelős izomcsoportok ellentétes, ugyanakkor harmonikus egyensúlyban működnek. Ez az egyensúly szükséges ahhoz, hogy az ízületek stabilitása középhelyzetben, mozgásuk az élettani mozgáspálya teljes ívén létrejöhessen. Az izomegyensúly felbomlásának okai sokrétűek: civilizációs ártalmak, mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás, egyoldalú statikus vagy dianamikus terhelés, ülő életmód, fáradtság. 

Az izomegyensúly felbomlásának jele a tónusos izmok túlzott feszessége és a fázisos izmok gyengülése. Mindkét működési csoport esetén a zsugorodásra hajlamos izmok is gyengülhetnek, és a gyengülésre hajlamos izmok is zsugorodhatnak, ha az ízületek helyzete tartósan eltér az ideális középhelyzettől. A testtartás értékelésekor tehát egyrészt a testrészek egymáshoz viszonyított helyzetét, másrészt az ezt fenntartó izomműködést kell figyelembe venni álló helyzetben. A hátproblémák megelőzésében kulcsszerepe van a testnevelőnek, mert beosztásánál fogva állandóan és mozgásban figyelheti, követheti a gyereket. A különböző mozgásfeladatokban elért eredmények vagy elégtelenségek, merev mozdulatok, a koordináció hiánya, a rugalmasság hiánya, vagy a rossz tartás, hanyag járás stb. felhívják a figyelmet a fizikai hiányosságokra. 

A megelőzés lényege tehát, hogy rendszeresen ellenőrizzük gyermekünk testtartását a különböző növekedési periódusokban, otthon, az iskolában, állva, ülve, járásban. A rendszeres megfigyelés, követés mellett az iskolaorvosi vizsgálatok, tesztrendszerek (szomatoszkópiás mérések) hamar rávilágítanak a tartáshibákra. Ezeket már csak ismertetni kell a szülővel, szakorvoshoz, gyógytornászhoz irányítani, ahol összeállítják a megfelelő mozgásanyagot, amelyet a testnevelő az óráján is követ, és fel is mér, értékel. A megfelelő mozgásanyag biztosításával a serdülőkor évei alatt sem késő helyrehozni a problémákat a rendszeres sportolás és tartásjavító torna alkalmazásával. 

A biomechanikailag helyes testtartás megéreztetése, a helyes testtudatos magatartás kialakítása a különböző élethelyzetekben, a mindennapi mozgásigény kifejlesztése mind a testnevelő hatáskörébe tartozik. Emellett természetesen a tanulók önismeretének, testtudatának fejlesztése, a problémás gyerekek rendszeres szűrése, egyéni foglalkoztatása és értékelése, a figyelemfelkeltő egészségsarok kialakítása az iskolában, a sportolásra való ösztönzés, ismeretterjesztés, közös sportolási lehetőség megteremtése a szülők körében is.

 

Bogdán Emese