22 cm. A hátoldala egyszínű olajbarna; a melle agyagsárga, a hasa fehéres. Melle és oldala sűrűn pettyezett, hasa alig foltos. A szárnybélése sárga. Hegyvidéken, dombvidéken, emberi települések közelében él. Erdők szélén, bokrosokban, parkokban jól érzi magát. Rendszerint kisebb, nyílt területeken keresi a táplálékát. Ha megriasztják, hangos csettegéssel a „csak” hangsort ismételgeti. Röptében is szól, „szip-cip” hangokat is ejtve. Éneke tiszta csengésű.
300 fajuk ismeretes. A legtöbb faj tojója költés idején magányosan él. Fészküket a legkülönbözőbb helyekre rakják: kövek közé, fák odvaiba, bokrokra, földi lyukakba. 2-3 tojásuk foltos.
Szovátán Németh János biológus barátommal jártuk az erdőt, amikor egyik terebélyes bokor ágán, kb. 2,20 m magasban találtuk meg a fészkét. Továbbszállt, és onnan figyelte a szándékunkat. Csettegéssel jelezte, hogy hívatlan vendégek járnak a közelben. Mi csak a fészkelőhelyével ismerkedtünk, és fényképeztünk. Láttuk, hogy a Sóhát kedvező életfeltételeket nyújt neki.
Vörösbegy (Erithacus rubecula)
A rigófélék családjába tartozik. Testmérete 14 cm. Kis termetű, kerekded madár. Az öregek homloka, fejoldala és melle élénk narancsvörös. Hátoldaluk egyszínű olajbarna. A fiatalokon nincs narancsvörös szín. Tollazatuk sötétbarnán, sárgásbarnán pettyezett és sávozott. Az angolok nemzeti madárként védik. Bizalmas természetű. Európán kívül Nyugat-Szibériában, Kis-Ázsiában, az Atlasz-hegység országaiban él.
David Lack angol kutató egész könyvet szentelt a vörösbegy sajátosságainak. Megállapította, hogy begyének bélyegét a madár vetélytársainak mutogatja, s ezzel elbátortalanítja ellenfeleit. Ennek a feltűnő (vörös) bélyegnek hátránya is van, mert az ellenségek könnyebben ráismernek. David Lack szerint a madár nagy szeme azt bizonyítja, hogy leginkább az erdők mélyét lakta.
Hangja gyakran ismételt „tik” vagy halk, elnyújtott „csiii”. Éneke dallamos és változatos, néha vontatott. A kora tavasz kedves énekesei közé tartozik. Fészkét gyökerek alá, avartól fedett helyen rakja. Egész nyáron énekel. Vonuló madár. Az északról érkezők egy része áttelel a Kárpát-medencében.
Szovátai tapasztalatok: már 50 éve mindenik tavaszon és őszön közelről figyeltem, figyelem a mozgását. Rendszerint bizalmasan viselkedik. A közelemben, 3-4 méterre keresgélt az avaron. Legutoljára idén április 4-én a Szeifert szálloda közelében, az erdő szélén láttam. 3-4 percnyi nézelődés után úgy 5 méterre tőlem a földre szállt, ugrált, keresgélt, mindenik oldalát megmutatta. Ugrálva egyre közelebb került hozzám, bizalmasan szedegetett; érezte, hogy nem akarom bántani. Változatos színével élénkebbé tette a kora tavaszi látványt. Végül csak 2,5 méterre volt tőlem. Aztán a közeli fenyőfára szállt.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
