Hazaérkeztek a kerékpáros zarándokok

Vasárnap éjjel – immár kisbuszon, a kerékpárok biztonságosan felpakolva a furgonba – Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Csíkra érkeztek a kerékpáros Caritas-zarándokok.

Vasárnap éjjel – immár kisbuszon, a kerékpárok biztonságosan felpakolva a furgonba – Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Csíkra érkeztek a kerékpáros Caritas-zarándokok. A július 6-án Csíksomlyóról induló 10 zarándok 18 nap alatt, július 23-án, szombaton, több mint 1400 kilométer megtétele után érkezett a magyarság legnyugatibb zarándokhelyére, az osztrák Mariazellbe. A Mária-úton több Mária-kegyhelyet érintve az Ő oltalmába ajánlották az irgalmas szeretet gyakorlatának kibontakozását a Kárpát-medencében, ugyanakkor útjukon találkoztak közösségekkel, elvitték hozzájuk a csíksomlyói Szűzanya üzenetét, beszéltek a Mária-útról és a Caritasnál végzett munkájukról.

Míg az út elején a rettentő kánikula nehezítette az utat, az utolsó napokban a szemerkélő eső és az osztrák hegyvidék igencsak friss levegője tette próbára őket. Majdnem mindenhol a Mária-út önkéntesei várták őket, kínálták meg pogácsával, ebéddel, vacsorával és szálláshellyel, majd csatlakozva hozzájuk, kísérték, vezették, mondhatni kézről kézre adták a zarándokokat. Így az út megtétele a sok támogatónak és segítőnek is köszönhető, és annak a sok imának, igazi útravalónak, amivel az itthoniak lélekben elkísérték őket. Az utolsó napon, a schwarzaui templomban a szó szoros értelmében fapados szálláson, de a Szentség jelenlétében ébredtek, és a hajnali 5 fokban indultak el az aránylag rövid, 56 kilométeres, de nagy szintkülönbségeket rejtő távon. Az autós kísérők is gyalog tették meg az utolsó 20 kilométert, így teljesedett ki a zarándoklat: kerékpáros és autós után gyalogos zarándoklattal is. A mariazelli bazilika előtt találkoztak a szentgotthárdi és körmendi gyalogos, illetve autóbuszos zarándokokkal, majd együtt vettek részt a magyar nyelvű misén.

Az egyik zarándok, András így vall a megérkezésről: „Megérkezni a célba számomra felemelő élmény volt: erre készültem napok óta, és mégis meglepően hirtelen törtek rám az érzések, amik a felszabadulás élményével hatottak. Elmondhatatlanul nagy élmény volt… Még alig láttam bármit is a kegyhely, a templom ragyogásából, de nemcsak tudtam, hanem éreztem is, hogy a zarándoklás értelmet nyert. A magyar nyelvű szentmise alatt végiggondoltam mindazokat a személyeket, helyzeteket, örömet és nehézséget, amelyek végigkísérték a zarándoklatomat, és a felajánlásban mind-mind oda helyeztem gondolatban a jó Isten elé. Hála van bennem, hogy megkaptuk a zarándoklás lehetőségének ajándékát minden zarándoktársammal együtt.”

Gyulafehérvári Caritas,

Médiairoda