A hetedik táborozás is szépen zárult Borospatakán

Folytatódik a sikertörténet. Hetedszerre is kitett magáért a Borospataki Művésztelep. Olyan anyag állt össze az október 10-i zárókiállításra, amely bárhol megállná a helyét a világon. Persze minden ilyen kijelentésben van némi túlzás, sok dologtól függ, hogy hol milyen kritériumok szerint értékelnek egy műegyüttest. De ha a műteremtés hagyományos vonulatához igazítjuk az elvárásokat, arra, ami a gyimesi táborozás idei tíz napja során született a Szász István és Szász Marika által nagy elhivatottsággal működtetett skanzenben, mindenképpen érvényes a fenti értékelés. A tágas csűrgalériában kiállított festmények, szobrok, grafikák, textilmunkák, művészfotók és más vizuális alkotások egyedi és általános, helyi és egyetemes megközelítésben, tartalmi és formai vonatkozásban is kiérdemlik a figyelmet. Szakmai elismerésre és a szélesebb közönség érdeklődésére egyaránt számot tarthatnak. Annál is inkább, mivel a helyi sajátosságok, a különleges szépségű táj, az itt élő csángók életmódja, hitvilága, népművészete, amely sokféleképp köszön vissza a vendégművészek munkáin, vonzó egzotikummal telíti a látványkínálatot. Földtől az égig és onnan vissza sok minden ihlette meg az alkotókat, nem tudni, miért, ezúttal talán hangsúlyozottabb a szakralitás a tárlaton, mint korábban. Lélek és szív mintha elevenebben hatott volna, mint az elme. Ez nem borította fel a kiállítás egyensúlyát, amelyet az előző években is jól érzékelhettünk. Az alkotótábort művészi szempontból irányító két nagy tekintélyű és tapasztalatú mester, Gaál András és Márton Árpád mindig úgy adagolja az arányokat és teremt harmóniát a rendezésben, hogy maga a tálalás is egységes mű-alkotásként hat. Nyilván volt „hozzávaló”, mindenik művész a legjobb formáját hozta, és bár az ilyesmit ritkán mondják ki, most is érezni lehetett, hogy egyfajta nemes versengés is motiválja a jelenlevőket. Ennek is köszönhető a Borospatakon töltött idő rövidségét meghazudtoló termékenység, a több mint félszáz új alkotás, amelyek mind nem is fértek a megszokott kiállítótérbe, a nézők örömére az emeletre is több került belőlük. Pedig a művészcsapat közben kétszer is „kiruccant” Csíkszeredába, egyszer Márton Árpád sokáig emlékezetes 75. születésnapi ünnepségére, majd a Hunyadi házaspár, László és Mária közös tárlatának megnyitójára, amely népes közönséget vonzott a csík-szeredai magyar főkonzulátus kiállítóteremként is mind népszerűbb dísztermébe. De ha így kevesebb volt is a munkaóra, az említett események annál inkább fokozták az alkotókedvet, és ennek meg is volt a látszatja. Akár az idősebb, akár a fiatal művészekre gondolunk. Mert a művésztelep egyaránt nyitott minden nemzedék számára. Persze adott keretek közt, hiszen aki egyszer itt járt, olyan jól érzi magát, hogy jönne máskor is, ezért szinte csak törzsvendégekből áll a tábor. De a házigazdák, amennyiben lehet, újítani is igyekeznek. A VII. művésztelepi összejövetelen Ádám Gyula (Csíkszereda), Bajkó Attila (Temesvár), Balási Csaba (Csíkszereda), Bandi Kati (Marosvásárhely), Bardócz Lajos (Berkenye), Bráda Tibor (Budapest), Bálint Zsigmond (Marosvásárhely), Deák Ilona (Budapest), Csíky Szabó Ágnes (Marosvásárhely), Z. Erdei Anna (Nyíregyháza), Ferencz Ernő (Páty), Gaál András (Pannonhalma), Hunyadi László (Marosvásárhely), Kádár Tibor (Veszprém), Köllő Margit (Sepsiszentgyörgy), Kristó Róbert (Csíkszereda), Magyari Márton (Szentendre), Márton Árpád (Csíkszereda), Nagy Előd (Budapest), Orth István (Nagyszeben), Simó Enikő (Sepsiszentgyörgy), ifj. Szász István (Csíkszereda), Zagyva László (Nyíregyháza) és Vetró András (Kézdivásárhely) dolgozott és állított ki. Két műkritikus is jelen volt a művek születésénél: Banner Zoltán és Nagy Miklós Kund. Utóbbira hárult a tárlat méltatásának megtisztelő feladata. Banner Zoltán művészettörténész másik énjét, előadóművészi tehetségét kamatoztatva kápráztatta el ihletett versműsorával a közönséget. Az est hangulatát a gyimesfelsőloki Kesice Gyermektáncegyüttes műsora forrósította fel. A lelkes iskolások borospataki fellépése jó gyakorlási lehetőség is volt a Felszállott a páva versenyen való televíziós megmérettetésük előtt. A művésztelep ily módon is szervesül a gyimesiek életébe. Lesz még alkalom, amikor visszatérhet a táborjelenségek ecsetelésére a krónikás.