Hírecskék
2026-10-05 15:00:00
- Kuszálik Péter
A digitális média nem takarékoskodik a hellyel, mert a laptop ‘papírtárolójából’ sose fogy ki a New Blank Document (= ‘új oldal’). Az öreg újságírónak viszont takarékosan kell bánnia a bekezdésekkel, mert a papírt az erdők fái adják: nem ingyen, hanem az életük árán. Maréknyi témát válogattam össze: hírecskék erről-arról, idézetek innen-onnan. Van köztük: hajmeresztő és képtelen, semmitmondó és magvas.
*„Az ország nem tud ennyi filmes és színházi szakembert eltartani.” Mondta Cserhalmi György, idézte az index.hu aug. 22-én. Ismerős a téma, jó, hogy most egy kebelbeli ember is szóba hozta. A megoldást még sokáig fogják keresni, mert mindenféle létszámcsökkentés megélhetési gondokat kreál, s az érdekeltek sem ujjonganak, ha le kell mondaniuk a művészek kivételes státusáról. Aki megéri, majd meglátja, milyen kompromisszumos megoldást találnak a vitatkozó felek.
*Istókuccse lecserélném a laptop böngésző oldalát, ha tudnám, hogy miként fogjak neki. Addig azonban ki kell bírnom azt a több szakajónyi szöveget, amit fölkínál a digitális menükártya. Csak a címeket idézem, hogy lássák azokat az észkoptató dumákat, amelyek a hajdani Tolnai Világlapja oldalairól terjedtek át, s most borostyán módjára fojtják meg a hasznosabb olvasnivalókat; a viaszos örökzöld levél mutatós, de fekete bogyótermése mérgező. Íme: „Hányadikán születtél? Kiderül belőle, mikor leszel a legboldogabb az életben.” ▪ „A szemed színe megmondja, hogy a hányadik életedben jársz.” ▪ „Megvan a harmadik dimenzió az élet és halál között.”
*„Vad glamour az oroszlánok kifutójánál” (Népújság, szept. 2.). „Különleges divatbemutatónak adott otthont a marosvásárhelyi állatkert: a Wild Glamour Sustainable Fashion estjén Hajnal Zsuzsanna fenntartható szemléletben készült kollekcióját láthatta a közönség. A természet közelsége, a rock és a glamour világa, valamint az újrahasznosított anyagokból készült extravagáns ruhák sajátos hangulatot teremtettek az oroszlánkifutónál.” ♦ Mi ez, ha nem egy újabb rúgás a döglődő imperializmus alfelébe? (Hoppá, összekavartam két brosúra tartalmát, de most már mindegy.) A lényeg az, hogy „az esemény estjén 3875 látogató fordult meg az állatkertben”, valamint megannyi, korán elhalálozott divattervező a sírjában. „Egyes kreációkba még szobordarabok is bekerültek, így a ruhák mellett az extravagáns fejdíszek, ékszerek és kiegészítők is az újrahasznosítás példáivá váltak. A kollekció ezúttal a rock, a glam és a glamour jegyében született.” ♦ Ennyi avantgárd kellék láttán már csak Kassák Lajos röpülő nikkel szamovárját hiányolhatnák néhányan, de azt hiszem: a patyékonzerv bádogjából göndörített fejdísz eltörölte a divatbabák és plázacicák hiányérzetét. Az újrahasznosítás jegyében illett volna néhány percet áldozni a rongyszőnyegek, patchwork terítők és tépett rongyokkal töltött-varrt paplanok bicentenáriumának is. ♦ Néhány eligazító szó, azok kedvéért, akik a múlt évezredben születtek és nincsenek otthon a glamour világában. (Internetes forrásokból idézek, mert ezek az izék számomra is újdonságnak számítanak.) „A glamour (olv. glamúr) szó ragyogást, csillogást, varázst, igézetet vagy vonzerőt jelent. A kifejezés a luxusra, az eleganciára és a feltűnő, gyakran mesterien megtervezett szépségre utal. Eredetileg a skót nyelv használta, ahol a 18. században még »mágiát, bűbájt, szemfényvesztést« jelentett – vagyis azt a képességet, hogy valaki valamilyen varázslat folytán szebbnek és vonzóbbnak láttassa magát a valóságnál.” Sejthető, hogy ez a varázslás (kb. 91,74% -ban) csupán a nőkre érvényes, ui. a férfiakat felmenti az évezredes mondás: „ha csak egy fokkal szebb az ördögnél – a férfi gyönyörű már” (nota bene: közismert a vagyon és a rang megszépítő hatása is, ezért nem időzünk itt tovább). A fiatalító praktikák száma végtelen. A legegyszerűbb, ha a delikvens megmásítja a születési évét. Példát mondok: Horváth Arany 1932 helyett 1934-et írt, de Erdély túl kicsi volt ahhoz, hogy egy ilyen hanta hosszú távon is hasson. Önmagának hazudik az, aki ilyen trükkel próbálkozik. Manapság spéci évszámláló brigádok próbálkoznak az óra visszatekerésével, vagy a valóság elkendőzésével, ám olykor nem a kort tagadják le, hanem a valóságot. Tessék csak szétnézni a női magazinokban: „A ma 72 éves X. lenyűgözően néz ki” / „Az 58 éves énekesnő évtizedeket tagadhatna le a korából” / „George C. gyönyörű felesége talpig fehérben tündökölt: mint egy menyasszony úgy ragyogott”. Az asszony „nem tud olyan ruhadarabot magára ölteni, melyben ne lenne lélegzetelállító”. (Khm. 1. vigyázni kell a jelzőkkel, mert a lélegzetelállítás négy perc után már halálos lehet; 2. azért megnézném miként fest a hölgy egy orosz muzsik krumpliszedő gúnyájában; 3. vajon Elena C.-ról miért nem írtak efféléket a bukaresti magazinok?) ♦ A mai köznyelvben és a médiában a glamour szót leggyakrabban a divat területén használják: a luxust, a drága ruhákat, az exkluzív eseményeket (például a vörös szőnyeges bevonulásokat) és a kifinomult, tündöklő megjelenést nevezzük így. A ‘glamour fotóművészet’ (főleg a nők) érzéki szépségét, vonzerejét és eleganciáját emeli ki; a hangsúly a sminken, a hajon, a fényeken és a csábító, de igényes kisugárzáson van. ♦ Néha visszafogják magukat a glamour stílus bajnokai, akik a londoni képezdék diplomáját lobogtatva veszik be a pesti magazinok szerkesztőségeit, s onnan szórják a szakma szógyöngyeit: „Stylistok mondták el a véleményüket F. Á. stílusáról: »Igazi klasszikus first lady-vibe«. Végignéztük F. Á. eddigi szettjeit és megállapítottuk, hogy a visszafogott nőiesség feltűnőbb, mint gondoltuk és erről a szakértőknek is megvan a véleménye” (glamour.hu, szept. 1.). Mit kezdjek egy ilyen semmitmondó megállapítással? ♦ Itt az ideje Szőcs Istvánt idéznem, aki ötven évvel ezelőtt illemkódexet tett az erdélyi olvasók asztalára: „A tehetség azonban éppúgy nem az embertől függ, mint a szépség. Valakinek a született [vagy a glamúr módszereivel felturbózott] szépségét is csak olyankor dicsérjük, ha le akarjuk venni a lábáról” (Utunk, 1970. ápr. 24.).
