Híres erdélyi magyarok
2013-01-18 14:31:44
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Januári évfordulók
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (K.M)
8. Szentkláray Jenő (Törökbecse, 1843. jan. 21. – Temesvár, 1925. okt. 12.): történész, az MTA l. tagja (1882). Lelkész, 1869-től Temesvárott gimnáziumi tanár, majd csanádi kanonok, később nagyprépost volt. 1883-ban a bp.-i egyetemen Magyarország legújabb történetének magántanára lett. Szerkeszti a Történelmi Adattárat (1871-1873). Műveiben főleg a régi Magyarország délvidéki megyéinek történetével foglalkozott: Száz év Dél-Magyarország újabb történetéből (Temesvár, 1882); A dunai hajóhadak története (Bp., 1886); A becskereki vár (Bp., 1886); A csanád-egyházmegyei plébániák története (Temesvár, 1898); Temes vármegye története (Bp., 1912); Ortvay Tivadar emlékezete (Bp., 1922).
9. Turóczi Mózes (Kézdivásárhely, 1813. jan. 23. – Kézdivásárhely, 1896. máj. 16.): rézműves, 1848-as szabadságharcos. Mesterségét apjánál tanulta. 1848–49-ben Gábor Áronnal együtt a kézdivásárhelyi öntödében 64 ágyút öntött. 1850 után folytatta rézműves-mesterségét.
10. Széchenyi Zsigmond (Nagyvárad, 1898. jan. 23. – Bp., 1967. ápr. 24.): világjáró utazó, vadász, író. Főiskolai tanulmányait 1919–23 között Münchenben, Stuttgartban és Cambridge-ben végezte. 1927-ben indult első afrikai vadász- és gyűjtőútjára Szudánba. Újabb expedíciói ismét Kelet-Afrikába vezettek; járt Kenyában, Egyiptomban, Tanganyikában, Ugandában, Líbiában. 1935-ben Alaszkában vadászott, 1937-ben Indiában, majd ismét Egyiptomban. 1947-től 1950-ig az Erdészeti Központ vadászati felügyelője, 1951-ben a Mezőgazdasági Múzeum, később a keszthelyi Helikon Könyvtár munkatársa. 1960-ban részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi részlegének kelet-afrikai expedícióján. Ezen az úton részben pótolták a múzeum elpusztult gyűjteményét. 1964-ben utolsó, kilencedik útjára indult feleségével Kenyába. Innen szintén gazdag anyaggal tért vissza. Az útjai során megismert népek szokásait, idegen és hazai tájak élményeit éles szemű megfigyeléssel írta le. Könyvei több kiadásban, közel egymilliós példányszámban, hat nyelven jelentek meg. Ezek a Csui! (Bp., 1930); Elefántország (Bp., 1934); Hengergő homok (Bp., 1935); Alaszkában vadásztam (Bp., 1937); Nahar (Bp., 1940); Két kecske (Bp., 1942); A szarvas selejtezése (Bp., 1948); Afrikai tábortüzek (Bp., 1959); Ahogy elkezdődött (Bp., 1961); Ünnepnapok (Bp., 1963).
11. Fugulyán Katalin (Ópalánka, 1888. jan. 24. – Kolozsvár, 1969. júl. 23.): orvos, az első diplomás erdélyi orvosnők egyike. Kolozsvárt szerzett orvosi diplomát. Tanársegéd ugyanitt a szemészeti klinikán, majd 1920-tól 1938-ig iskolai orvos és középiskolai tanár. 1940 és 1944 között egyetemi adjunktus volt, majd 1944-45-ben a magyar nyelvű szemészeti előadások megbízott egyetemi tanára. Szakcikkeit az Erdélyi Múzeum Egyesület Értesítője, a Magyar Népegészségügyi Szemle és a kolozsvári Orvosi Szemle közölte.
12. Verestói György (Bonyha, 1698. jan. 25. – Kolozsvár, 1765. márc. 6.): erdélyi református püspök. 1718–20-ban kolozsvári köztanító. Hosszú külföldi tanulmányút után 1727-ben Bánffy Farkas udvari papja, 1728-ban kolozsvári akadémiai tanár, 1758-ban ugyanott a teológia tanára, 1760-ban választották meg püspöknek. Több halotti prédikációja jelent meg. Műve a Magyar versek… (Kolozsvár, 1772)
Összeállította Kuti Márta
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
