Híres erdélyi magyarok (1000–1990)

Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000–1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)

 SZATMÁRNÉMETI SÁMUEL, SZATHMÁR-NÉMETI (Szatmárnémeti, 1658. aug. 10. – Kolozsvár, 1717. dec. 17.): ref. teológiai tanár és filozófiai író. Tanulmányait szülővárosában kezdte, és 1675-ben Kolozsvárott, 1679-től Debrecenben folytatta. 1680-ban Utrechtben és Leydenben, 1682-ben pedig Franekerben tanult. Hazatérve a kolozsvári kollégium filozófiai professzorának nevezték ki. A karteziánus eszméket hirdette. 1693-ban II. Apafi Mihály nevelőjének hívták meg. 1695-ben visszatért a kollégiumba mint a teológiai tanszék tanára. Könyvtárát a kolozsvári kollégiumra hagyta. –F. m. Metaphysica Contracta (1696).

EMŐD TAMÁS (Berekböszörmény, 1888. aug. 11. – Nagyvárad, 1938. szept. 22.): újság-író, költő. Jogot tanult a kolozsvári egyetemen. Első versei 1906-ban A Hét c. lapban jelentek meg. 1906-tól 1914-ig Nagyváradon újságíró. A Holnaposok köréhez tartozott. Ady Endréhez benső barátság fűzte. 1914-ben Bp.-re költözött. Nagy Endrével a magyar kabaré megteremtésén fáradozott. 1917-ben a Belvárosi Színház dramaturg titkára, 1922-től az Andrássy úti Színház, majd a Blaha Lujza Színház, 1925-től 1927-ig ismét az Andrássy úti Színház művészeti igazgatója. 1927-28-ban az Új Színház igazgatója. A könnyed dalok, franciás ízű sanzonok népszerű mestere. Mintegy 300 dalszövege és közel 80 egyfelvonásosa szerepelt a fővárosi kabarék műsorán. – M.: Versek (Nagyvárad, 1911);  Dicséret-dicsőség (versek, Bp., 1915); Ferenc Jóska ládájából (jelenetek, dalok, Bp., 1917); Pesti hegedű (Bp., 1918); A magyar kabaré tíz-éves antológiája (Bp., 1918); Csipke 

(Három egyfelvonásos színmű, Bp., 1923); Mézeskalács (daljáték, bem. 1923); Nótám, füttyöm, citerám (versek, Bp., 1926); Versek (Bp., 1939). 

KŐSZEGI DÉNES (Nagylak, 1888. aug. 12. – Szeged, 1970. szept. 14.): analitikai vegyész, gyógyszerkémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudományok kandidátusa (1952). A kolozsvári tudományegyegyetem matematikai és természet- tudományi karán doktorált (1914). 1914-18-ban a kolozsvári, 1919-20-ban a bp.-i, 1921-34-ben a szegedi egyetem vegytani intézetében, 1935-47-ben a Szerves és Gyógyszerész-Vegytani Intézetben dolgozott. 1933-ban magántanárrá habilitálták. 1938-ban intézeti tanár, 1946-ban c. ny. rk. tanár, 1950-ben ny. rk. tanár, 1951-től ny. r. egyetemi tanár, 1944-63-ban tanszékvezető. Számos nemzetközi kémiai egyesület tagja. Főleg a klasszikus kémiai analitika, gyógyszervizsgálat, a hazai cellulózgyártás vegyi technológiájának kidolgozása foglalkoztatta. Kb. 60 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban.