Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
TORMA KÁROLY (Kudu, ma Várkudu, 1829. dec. 10. – Porto d’Anzio, Olaszo., 1897, febr. 28.): régész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1861, r. 1881). ~ József fia. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1848-ban az erdélyi országgyűlésen követi írnok, majd Bem alatt honvéd. A szabadságharc után Csicsókeresztúron főleg a régészetnek élt, amelybe apja már korán bevezette. A közeli Ilosván római castrumot ásott fel, Dácia történetéhez gyűjtött anyagot. 1863-ban a szebeni, 1865-ben a kolozsvári országgyűlésen követ, majd 1867-ig a pesti országgyűlésen Deák-párti képviselő. 1867-től 1872-ig Belső-Szolnok vm. főispánja, majd 1875-ig ismét országgyűlési képviselő. 1876-ban a közjog tanára Kolozsváron, 1878-tól 1887-ig a pesti egyetemen a régészet tanára. Bp.-en Aquincum romjainak feltárásával (1879-87) és az aquincumi múzeum megalapításával szerzett érdemeket. 1887-ben nyugalomba vonult, és Róma környékén telepedett le. Közreadta többek között Rettegi György, gr. Gyulai Ferenc, Thököly Imre stb. naplóit, feljegyzéseit. F. művei: Adalékok észak-nyugati Dácia föld- és helyiratához (Pest, 1864); Repertorium Dácia régiség és felirattani irodalmához (Tört. Ért. Bp. 1880); Az aquincumi amphiteatrum északi fele (Tört. Ért. Bp., 1881).
Jánosi Ferenc (Dés, 1819. dec. 20. – Bp., 1879. jan. 3.): tanár, publicista. Nagyenyeden jogot és teológiát tanult, majd németo.-i egyetemeken kémiát és természetrajzot. 1848-ban honvédhuszárnak állt, de hamarosan a nagyváradi hadianyaggyárba rendelték, ahol a puskaporgyártás körül tevékenykedett. A szabadságharc után vizsgálati fogságot szenvedett, majd 1850-től Nagykőrösön természetrajz-kémia szakon gimnáziumi tanár. 1853-tól Pesten újságírói és publicisztikai tevékenységet folytatott. A kiegyezés után az igazságügyi minisztériumban titkár. 1867-77-ben az Országos Törvénytárat és a Rendeletek Tárát szerkeszti. Népszerű természettudományi cikkeket is írt, ezek sorában 1860-ban Mo.-on az elsők között ismertette Darwin tanait (Új természetrajzi elmélet. A nemek eredete. Bpesti Szle, 1863). Fordított természettudományos és történelmi munkákat (Lamartine, Stuart Mill, Reuchlin). F. művei: Föld- és természetrajz (Pest, 1852); Találmányok könyve (Salamon Ferenccel, Pest, 1857); Magyarország alkotmánya (Bp., 1873).
