Híres erdélyi magyarok
2013-12-13 14:37:36
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Decemberi évfordulók, 2013
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
SCHÖNWISNER ISTVÁN; SCHÖN-WIESNER, SCHOENVISNER (Eperjes, 1738. dec. 15. – Nagyvárad, 1818. szept. 26.): régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok. 1756-ban belépett a jezsuita rendbe, s miután Nagyszombatban elvégezte teológiai tanulmányait, a bécsi Teresianum prefektusa lett. A rend feloszlatása (1773) után filozófiai stúdiumokat folytatott. 1777-től a budai egyetemi könyvtár másodőre, 1780-tól az egyetemen a régészet tanára, 1794-től a könyvtár igazgatója, 1802-től termovai apát és nagyváradi kanonok volt. Latin és német nyelvű munkái máig a mo.-i tudományos régészet alapvetésének tekinthetők; mo.-i érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Ő végeztette Magyarországon az első tudományos ásatásokat, amelyek során többek között felfedezte Aquincumot. – Fő művei: De ruderibus Laconici Caldarii-queRomani . . . (Budae, 1778); Com-mentarius geographicus In Romanorum iter per Pannoniae… (Budae, 1780); Antiquitatum et historiae Sabariensis…libri novem (Pestini, 1791); Notitia Hungaricae rei numariae… (Budae, 1801); Catalogus numorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani (I – III., Pestini, 1810).
INCZE GÁBOR (Nagybánya, 1898. dec. 17 – Bp., 1966. szept. 23.): református lelkész. Az I. világháborúban katona (1916–18). A bp.-i Református Teológiai Akadémia hallgatója (1918–21) s a bp.-i tudományegyetemen magyar-francia szakot végzett, majd a skóciai Aberdeenben ösztöndíjas volt (1921–23). 1923-tól vallásoktató lelkész Bp.-en. Közben helyettes lelkész Tahitótfaluban (1926), ösztöndíjas Strasbourgban (1928). A debreceni tudományegyetemen teológiából doktorált (1931). Bp.-i vallásoktatási igazgató (1936–43), lelkipásztor Nagyváradon (1943–44), Bp.-en segédlelkész (1945), majd nyugdíjba vonulásáig lelkész Óbudán (1945–56). A reformáció és ellenreformáció korának evangéliumi keresztyén egyházi írói sorozat szerkesztője (1935–48), amelyben számos 16–17. sz.-i hungaricát adott ki újra. Több prédikációs kötetet is szerkesztett és adott ki. Fontosabb művei: Keresztyénség és jobbágyság (Bp., 1929); A munkás jutalma (Nagybánya, 1932); Keresztyén egyháztörténet (Bp., 1938); Nagybánya (Bp., 1943); A nagyváros uniformizáló és morális hatása (Nagybánya, 1945).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
