Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-03-28 14:53:44
Márciusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Osztrovszki György (Kolozsvár, 1914. márc. 28 – Bp., 1988. okt. 15.): vegyészmérnök, az MTA tagja (l. 1949, r. 1976), főtitkára (1953). Vegyészmérnöki diplomáját a bukaresti II. Károly Király Műegyetemen szerezte 1940-ben. Doktori értekezését a berlini műegyetemen készítette el. 1940–1948 között a Tatabányai Szénbányák mérnökeként, majd miniszteri biztosaként dolgozott. 1949-ben nevezték ki a Magyar Állami Szénbányák vezérigazgatójának és a Nehézipari Minisztérium ipari csoportfőnökének. 1950–1953, ill. 1960–1963 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1955–1959 között a KGST moszkvai képviselőhelyettese volt. 1964-ben nevezték ki az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökhelyettesévé, majd 1967–1970 között helyettes titkár a KGST moszkvai titkárságán. 1980-ig töltötte be az Országos Atomenergia Bizottság elnökhelyettesi tisztségét. Munkaterülete főként az energiahordozók termelése és felhasználása volt, de jelentős szerepet játszott a magyar–szovjet alumínium-timföld-egyezmény megalapozásában is. A Bugát Pál Emlékérem I. fokozatával tüntették ki. (1977). –.
Lukácsy Kristóf (Bethlen, 1804. márc. 30 – Szamosújvár, 1876. okt. 24.): az örménység kutatója (armenológus). Bécsben szentelték pappá 1827-ben. 1827-től örmény segédlelkész Szamosújvárt, 1837-től tanár a gyulafehérvári papneveldében, 1853-tól ugyanott gimnázium igazgató. 1856-tól haláláig Szamosújvár örmény katolikus plébánosa, kerületi esperes, 1861-től egyidejűleg a szamosújvári örmény algimnáziumigazgatója. Az abszolutizmus alatt visszautasította erdélyi örmény püspöki kinevezését, 40 000 Ft-os adományával életre hívta a szamosújvári örmény fiúárvaházat. Irodalmi munkásságával a magyar nyelvű armenológia megalkotója. Örmény–magyar–latin szótára kéziratban maradt. Fontosabb művei: Historia Armenorum Transsilvaniae (Bécs, 1859); Adalékok az erdélyi örmények történetéhez (Kolozsvár, 1867); A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei (Kolozsvár, 1870). Irod. L.-szám (Armenia, 1893. 11.).
Gergely Lajos (Backamadaras, 1834. márc. 30. – ? ): pedagógus. A marosvásárhelyi református kollégiumban kezdte tanulmányait, és 1858-ban a kolozsvári tanítóképzőben fejezte be. Ezután Désen, majd Szászrégenben tanítóskodott. 1862–64-ben a nagyenyedi református teológiai intézetben tanult, 1864-ben Marosvásárhelyen volt tanító, 1868-ban radnótfájai lelkész lett. Nevelésügyi irodalmi munkásságot fejtett ki; több tankönyvet írt. A magyar nyelvtan, az elemi tanodák használatára (Kolozsvár, 1866) öt kiadást ért megFontosabb művei: A népiskolák magyar nyelvtana (Pápa, 1865); Magyar helyesírástan (Kolozsvár, 1871); Az új mértékek ismertetése (Marosvásárhely, 1875); Maros-Torda megye földrajza (Marosvásárhely, 1891).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
Kuti Márta