Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2014-05-02 14:55:14
Májusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
SIMÓ JÓZSEF (Marosvásárhely, 1924. máj. 2 – Bp., 1987. dec. 29.): keramikus, gyárigazgató. Iskoláit szülővárosában végezte, ott is kezdett dolgozni a helyi kötélgyárban. 1941-ben került a herendi porcelángyárba tanulónak, ahol 1945-ben fejezte be tanulmányait. Nemsokára megválasztották a gyár üzemi bizottsága titkárának. 1948-ban a gyár igazgatójává nevezték ki. 1949-ben a kőbányai porcelángyárba került, ahol a minőségellenőrzési osztály vezetője lett. 1951–52-ben az Építoanyag-ipari Minisztériumban dolgozott főelőadóként. 1953–63-ban az Építésügyi Minisztérium Finomkerámia-ipari Igazgatóságának vezetője. 1963-tól 1971-ig a budapesti Porcelángyár igazgatója, utána műszaki-gazdasági tanácsadóként dolgozott tovább 1980-ig, nyugdíjazásáig. 1973-ban létrehozta a Finomkerámiaipari Művészeti Stúdiót. Számos fiatal ipar- és képzőművész számára adott itt kiállítási lehetőséget. Tagja volt az Iparművészeti Tanácsnak és a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének.
RŐDER IVÁN (Kolozsvár, 1924. máj. 3 – Bp., 1988. jún. 10.): gépészmérnök. Iskoláit szülővárosában végezte. 1944–46-ban katona volt. 1946–47 között a Goldberger Textilgyárban betanított segédszerelőként dolgozott. Miután gépésztechnikusi végzettséget szerzett, a kőbányai fonógyárban helyezkedett el technikusként, ahol 1948–51-ben dolgozott. 1951-ben a Textilipari Kutató Intézetbe került, ahol előbb technikus, majd miután a Bp.-i Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett 1969-ben, kinevezték tudományos munkatársnak. Utóbb főmunkatárs, majd tudományos osztályvezető lett. 1980-ban vonult nyugdíjba. Szerkeszti a Pamutipar c. szakmai folyóiratot, tagja volt a Magyar Textiltechnika szerkesztőbizottságának. A pamut típusú szálas anyagok fonásra való előkészítésének technológiájával és az erre szolgáló gépi berendezések fejlesztésével foglalkozott. 1977-ben Eötvös Loránd-díjat kapott. Fontosabb munkái:. A pamutipari gyűrűsfonó munkaszervezési szabályzata (Turi Istvánnal és Solti Pállal, Bp., 1952); Rövidített fonási eljárások alkalmazása pamutfonodákban (Teschler Ferenccel és Rónai Endrével, Bp., 1954); A pamutfonás kézikönyve (Tóth Bélával, Bp., 1954); Műszálfeldolgozás a pamutfonó és szövőiparban (Fontos Kálmánnal és Márk Ferenccel, Bp., 1956); Mezőgazdasági, könnyűipari és vegyipari külkereskedelmi alapismeretek (Szanyi Jenővel és Miklóssy Gáborral, Bp., 1959); Fonástechnológia (Bangha Jenővel és Hahner Lajossal, Bp., 1961); A pamutfonás technológiája, I-II (Bp., 1973-76)
DARKÓ ISTVÁN (Kolozsvár, 1954. máj. 4 – Nagyvárad, 1982. szept. 7.): színész. A marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben 1978-ban végzett, ettől fogva haláláig a Nagyváradi Állami Színház tagja volt. A következő pillanatban. Fantasztikus történetek címmel novelláskötete jelent meg (Bukarest, 1981). – F. szerepei: Artúr (Mrožek: Tangó); Dénkó (Tamási Áron: Ősvigasztalás).
BÉRCZY ERNŐ, MÁRTON (Nagyvárad, 1889. máj. 7 – Bp., 1931): színész, rendező. Rákosi Szidi színiiskolájának elvégzése után Kolozsvárra, innen Debrecenbe, majd Krecsányi buda-temesvári társulatához szerződött. Az 1920-as években a Belvárosi Színház és a Renaissance Színház tagja volt. E két színháznál rendező is volt. 1928-ban az Új Színház szerződtette főrendezőnek. Szerepei: Tódor (Földes Imre: Terike), Szvetozár (Szenes Béla: A buta ember), Tamás (Szenes Béla: A gazdag lány), Hubert (Savoir: Kékszakáll nyolcadik felesége).
VAJDA LÁSZLÓ (Sósmező, 1784 – Kolozsvár, 1834. máj. 9.): jogakadémiai tanár. Kormányszéki tisztviselő, majd titkár Erdélyben, a kolozsvári királyi líceumban 1817–24 között a hazai magánjog és büntetőjog tanára. Erdélyi jogtörténeti kutatásai úttöro jellegűek. Fontosabb művei: Az erdélyi magános törvényekkel való esmeretségnek három könyve (I–IV., Kolozsvár, 1830); Az erdélyi polgári magános törvények históriája (Kolozsvár, 1830); Synopsis historiae juris Transilvanici… (Claudiopoli, 1830).
(Folytatjuk)