Híres erdélyi magyarok
2014-11-27 14:09:57
- Kuti Márta
Novemberi évfordulók, 2014
Novemberi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
KONCZ JÓZSEF (Bözöd, 1829, nov. 11 – ?) történetíró. Teológiát végzett a kolozsvári és nagyenyedi papnevelőben, utána tanár Marosvásárhelyen. 1858-tól két évig külföldi egyetemeket látogatott, majd a marosvásárhelyi ref. kollégiumban tanár. A Teleki-hagyaték rendezésével foglalkozott. 1896-ban a Teleki-levéltárnak is őre lett. Irodalomtörténeti és egyháztörténeti dolgozatai nagy számban jelentek meg. Főleg Erdély történetével, múltjával foglalkozott. Gyűjteménye, kézirathagyatéka Kolozsvárra, az Erdélyi Múzeumba került. F. m.: Bethlen Gábor fejedelem végrendelete (Marosvásárhely, 1878); A marosvásárhelyi ev. ref. collegium könyvnyomdájának százéves története (Marosvásárhely, 1887); A marosvásárhelyi ev. ref. collégium története (Marosvásárhely, 1896).
ELEKES DEZSŐ (Kézdivásárhely, 1889. nov. 11 – Bp., 1965. ápr. 8.): statisztikus, egyetemi tanár. Főiskolai tanulmányait a kolozsvári tudományegyetem jogi karán végezte. Részt vett az I. világháborúban, majd 1918-ban a Központi Statisztikai Hivatal szolgálatába lépett. 1945-ben a hivatal alelnöke, 1946–48 között elnöke. 1947-ben a Nemzetközi Statisztikai Intézet washingtoni ülésszakán mint a m. kormány hivatalos képviselője vett részt. 1935-ben a bp.-i tudományegy. magántanára, 1942-ben rk. tanára lett. A Magyar Statisztikai Társaság 1923-tól titkárává, 1943-tól főtitkárává választotta. Sokoldalú érdeklődése a statisztika területén is megmutatkozott. Egyaránt foglalkozott demográfiával, gazdaság- és kultúrstatisztikával, ez utóbbinak számos ágát módszertanilag is kidolgozta. Cikkei, tanulmányai főként a Magyar Statisztikai Szemlében – melynek hosszú időn át szerkesztője volt – és a Magyar Statisztikai Társaság francia nyelvű folyóiratában, a Journal de la Société Hongroise de Statistique-ban jelentek meg. A szerkesztésében megjelent Mai Magyarország c. munka a II. világháború után az ország első statisztikailag megalapozott honismertetője volt. Nyugdíjaztatása után nagyszabású családvédelmi és születéspolitikai tanulmányon dolgozott. 1924-ben megnyerte Bp. amatőr sakkbajnokságát. F. művei: A Dunavölgyi kérdőjel. A Duna környéki Közép-Európa gazdasági problémája (Bp., 1934); Budapest szerepe Magyarország szellemi életében (Bp., 1938).
ELEKES LAJOS (Déva, 1914. nov. 11 – Bp., 1982. máj. 21.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (I. 1965, r. 1973), Kossuth-díjas (1953), felesége Földes Éva pedagógus. Egyetemi tanulmányait a bp.-i tudományegyetemen végezte, 1937-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1937-től a Magyar Országos Levéltárban gyakornok, 1942-től segédőr, 1946-ban allevéltárnok, 1946–49-ben osztályvezető, 1949–50-ben főigazgató-helyettes, 1942-ben a középkori román történelem tárgyköréből magántanárrá képesítették a bp.-i tudományegyetemen, ahol 1945-től tanított. 1950-től az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa, 1954–57-ben osztályvezetője. 1954–56-ban a Lenin Intézet magyar történeti tanszékének vezetője. 1957-től haláláig a bp.-i tudományegyetem középkori magyar történeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, 1966–69-ben a bölcsészettudományi kar dékánja. 1958–1970 között a Századok szerkesztőbizottságának elnöke, 1966–68-ban a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont igazgatója volt. Kezdetben középkori román történelemmel és a középkori magyar–román kapcsolatokkal foglalkozott. Jelentős kutatásokat végzett Hunyadi és a Hunyadiak korának megismerése érdekében. Élete utolsó szakaszában főként a történettudomány elméleti kérdéseit vizsgálta. A Kossuth-díjat Hunyadi (Bp., 1952) c. monográfiájáért kapta. F. művei: Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király (Bp., 1937); A román történetírás válsága (Századok, 1940); A román fejlődés alapvetése (Századok, 1940; németül: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941); A Hunyadi-kérdés (Mátyás király Emlékkönyv, I, Bp., 1940); A magyar–román viszony a Hunyadiak korában (Mátyás király Emlékkönyv, I. Bp., 1940); A dinasztikus elv a román államfejlődésben (Századok, 1945-46); A délkelet-európai népek összefogása a török hódítók ellen Hunyadi háborúiban (Bp., 1952); Mátyás és kora (Bp., 1956); Rendiség és központosítás a feudális államokban (Bp., 1962); A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig (Bp., 1964); Történelmi ismeret-szocialista tudat (Bp., 1968); Magyarország története, I. (egyetemi tankönyv, Léderer Emmával, Székely Györggyel, Bp., 1961); Korszerű műveltség, történelmi gondolkodás (Bp., 1969); A történelem felfogása korunk polgári tudományában (Bp., 1975).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
