Hírességek kéznyomai Cannes-ban

Egy tenyér, két tenyér… Finom, nőies, könnyed kéznyomok, erőteljes, férfias, macsós tenyérlenyomatok. Ott sorjáznak váltakozón a hatalmas fesztiválpalotát övező mozaikkockák között. Ez is Cannes, ez is képzeletborzolón gazdagítja a mozis, filmes legendáriumot, amely ellenállhatatlanul vonzza a kíváncsiskodó turistákat. Ha éppen nem zajlik fesztivál, ha személyes varázsukat megcsillogtatva nincsenek jelen a sztárok, kéznyomuk is kellő vonzerővel csődíti az épület lábához a fotósokat. Persze csábítóbb a palotába vezető széles lépcsősor és a szőnyeg, amely akkor is ott vöröslik, amikor a színészóriások vagy a feltörekvő celebek Hollywoodban vagy a Cinecitta falai között boldogítják a hetedik művészetet, döngetik az érvényesülés kapuit, de ha a civilember magát kihúzva vagy szemérmesen bohóckodva már megörökíttette még fel nem fedezett, reményteljes énjét, a tenyeres négyzetek is következhetnek. Sok van belőlük, régiek és újabbak, egykori híres dívák és nagy bunyósok, botrányhősök, szendék és csábítók, okosak és bájaikkal hódító szexszimbólumok kéznyomai, nehéz válogatni közülük, hisz egyik ezért, másik azért érdemli meg a figyelmet. Volt úgy, hogy azt mondtam, jé, ennek a törékeny alkatú szépségnek ekkora keze van?! Meg úgy is, hogy igen, így képzeltem, ezekkel a kezekkel az acél is tényleg meghajlítható! A kéznyomokhoz aláírásukat is társították az évtizedekkel ezelőtt útjára indított különös „szertartás” szereplői. Ennek köszönhetően többnyire könnyen felismerhető, kinek az arcát idézhetjük fel a kezek mellé. Remélem, hogy az alábbiakban közzétett néhány felvétel sem állítja ilyen szempontból megoldhatatlan talány elé a Múzsa olvasóit.