Hogy „terem” a királyfalvi csirke?

Aki ritkán jár Mezősámsond környékén, nem is tudhatja, hogy baromfifarm üzemel ott. Kislekencétől már látszanak az épületek, természetes, hogy kíváncsiságunk tárgya lett a létesítmény, a királyfalvi csirketelephez tartozó egység. Közelébe menve, gondoltuk, bebocsáttatást nyerünk, de nem így történt. Ugyanis, állategészség-biztonsági okokból belépni tilos! Szerencsénkre, az udvaron építőmunkások voltak, s Oprea Zaharie, a főnök, a munkásokkal együtt dolgozott, ennek ellenére az igazgatót sikerült egy rövid beszélgetésre bírni.

 

– A község polgármesteri hivatalában mondták, hogy Önt nehéz elkapni a sokrétű teendői miatt. Hogyhogy az építőmunkásokkal dolgozik? 

– Másként nem lehet. Nekem is oda kell állni, hogy menjen a munka. Ezt a farmot négy és fél éve létesítettük, most bővítünk, újabb csarnokot építünk. Mezősámsondon tojást termelünk, aminek nagy része a keltetőbe megy, másik részét értékesítjük. A csirkehústermelés minden láncszemével rendelkezünk, a tojás előállításától a csirkekeltetésig, a csirkeneveléstől a vágóhídig és a baromfihús értékesítéséig. A farmjainkon mindent előállítunk, még a baromfitápot is. 

– Mekkora ez a farm, hány tojótyúkot nevelnek itt? 

– A mezősámsondi farmon 400 ezer tojótyúk van. Naponta 25 ezer tojás kerül ki a farmról. Ebből eladásra is jut, amelyet más farmoknak értékesítünk. 

– Mivel a mezősámsondi a királyfalvi farm egyik egysége, beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogyan sikerült egyik farmot a másik után létesíteni, és folyamatosan fejleszteni. 

– A királyfalvi farmot 1993-ban létesítettük. Azelőtt állattenyésztési mérnökként dolgoztam a marosvásárhelyi volt Avicolánál. Ismertem a mesterség minden csínját-bínját. Olyan terület ez, ahol csak komoly ismeretekkel lehet „navigálni”. Ide tudás kell, matematika, nem mese.

– A fogyasztók tudatába Jól nevelt csirke márkanéven épült be a királyfalvi csirke. Mitől más ez a csirke?

– Igen, ez jól bevált brandünk, országszerte nagy áruházláncokban és külföldön értékesítjük a csirkehúst, például Magyarországon. Több mint harminc saját üzlettel rendelkezünk, Marosvásárhelyen, ha jól számolom, tizenöt üzletünk van. A piacon nagyon nagy a verseny, óriási a nyomás. Naponta 40 tonnát – csirkehúst – értékesítünk. A termelés során a legmodernebb technológiát alkalmazzuk. 

– Hány alkalmazottat foglalkoztatnak? 

– Mivel nagy a cég, több mint 300 alkalmazottunk van, ebből 12 a sámsondi farmon dolgozik. A cégbe beszállt az egész család. Eddig egyedül vezettem, most felosztottuk a munkát. A feleségem közgazdászként dolgozik, két fiam közül egyik szintén közgazdász, a másik állatorvos. Én újabban a beruházásokkal foglalkozom. 

– Egyre több vásárlótól lehet hallani, hogy a kínálatból a hazai csirkét részesítik előnyben, ennek van nagyobb keletje.

– Igen, ezt mi is tapasztaljuk. Azt tesszük, amit tenni kell, annak érdekében, hogy jó minőségű húst állítsunk elő. Mivel a csirkenevelés valamennyi fázisát megvalósítjuk farmjainkon, a termékünk olyan lesz, amilyent célul tűztünk ki. Olyan csirkehúst viszünk az üzletekbe, amit egyre többen értékelnek. 

– Sok termelő arra panaszkodik, hogy a romániai viszonyok között nem vagy nagyon nehezen lehet helytállni, nagyon nehéz profittal üzemeltetni a farmokat.

– Valóban. Így van. Egy kicsit bolondnak kell lenni ahhoz, hogy az ember belevágjon, helytálljon és fejlesszen. 

– Önnek mégis sikerült. Mi kell ahhoz, milyen adottságok szükségesek, hogy sikeres legyen valaki ezen a területen?

– Elsősorban tudás, helyzetfelmérés, tisztánlátás, aztán erős akarat, teljes odaadás kell ahhoz, hogy amibe belevágtál, folytathasd. 2000-ben Angliában és több más európai országban jártam, farmokra látogattam, ahol tájékozódtam, hogyan is kell csinálni. Végül egy angliai modellt választottunk. Ma ott tartunk, hogy ugyanolyan eredménnyel dolgozunk, mint ők, sőt, állíthatom, hogy teljesítményben meghaladjuk őket s az európai farmok zömét. 

– Miközben arról hallunk, hogy Romániában sorra zárnak be a farmok, önnek sikerül fejleszteni. Miért buknak be a csirkefarmok?

– Sőt, ezután is ez a tendencia. A csirkehúsimport öli meg a hazai termelést. Az import csirkecomb kilogrammját 2-3 lejért adják, amikor az egynapos csirke 3 lej! Az az igazság, hogy az unió nem termelőként lát bennünket szívesen, hanem fogyasztóként. Ezt tudtuk. Nekik piac kell. Nagyon nehéz ilyen körülmények között fennmaradni. Mindent meg kell tervezni, elő kell készíteni, a tojástól a vágásig. Mindennap vágni kell, mert a nagyáruházakba friss húst szállítunk, az egész országba. Ez nem mese, ez matematika! 

Sajnos, néha átgondolom, hogy ilyen feltételek mellett hülyeség termelni, de 300 munkásunk van, ezeket az embereket nem lehet egyik napról a másikra elbocsátani. Együtt nőttünk fel, együtt folytatjuk. A nyereség nagyon kevés, most a hét évvel ezelőtti áron szállítjuk a csirkehúst.

– Említette, hogy exportálnak is. Hogyan sikerült betörni a külföldi piacra? 

– Nagyon nehéz betörni a külföldi piacra. Az európai vásárlók mentalitása egész más, mint nálunk. Ott gyakorlatilag csak a csirke mellehúsát fogyasztják. Ennek az árából kihozzák az egész csirke árát. A combok megmaradnak, amit ide hoznak. Gyakorlatilag minden szemetet behoznak, itt meg megvesszük. Az angol, a francia, a német vásárló csak a saját márkáját vásárolja meg. Arra törekedtünk, hogy a vásárlóközönség azon szegmensét célozzuk meg, amely odafigyel, mit tesz a kosárba. Tapasztaljuk, hogy lassan-lassan a vásárlók tudatosabbakká válnak. Mi viszonylag drágább csirkehúst árulunk, de jó minőséget. Jó minőségű csirkehúst akkor kapunk, ha jó minőségű tápot adunk a szárnyasoknak. Nálunk a csirketáp 50 százaléka kukorica, ez adja meg a csirkehús jó állagát. 

– A takarmányt is önök állítják elő?

– Egy részét igen, másik részét vásároljuk. Most takarmánygyárat is létesítünk. Ahhoz, hogy a piacon maradjunk, folyamatosan fejlődnünk kell! Nem lehet leállni. Ha nem lépünk folyamatosan, lemaradunk. Minden matematika! Ha nem fejlesztünk, akkor a farmról holnap már csak múlt időben beszélhetünk. 

– Árulja el, hány farmjuk van? Hol „terem” a királyfalvi csirke?

– Sok: hét. A királyfalvi és a sámson-di mellett van Szeben megyében, Erzsébetvároson, van Szászrégenben, ahol a volt Avicolát vettem meg, van farmom Mezőpagocsán s így tovább…