A hűség városában áll Sütő András szobra

Magyarország nyugati csücskében, a leghűségesebb városként emlegetett Sopronban szeptember 30-án ünnepélyesen felavatták Sütő András Herder- és Kossuth-díjas író mellszobrát, Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását. Ez az író első köztéri szobra, amelyet hitünk szerint hamarosan követ a marosvásárhelyi. A Kálvin Kör és a Soproni Erdélyi Kör kezdeményezésére az író halálának ötödik évfordulójára időzített szoborállítás jelképerejű ünnepségként újból piedesztálra emelte a kisebbségi létbe szorult magyarság sorsproblémáit nyíltan vállaló Sütő Andrást, ismételten elismerte írói nagyságát.

Fotó: Mezey Sarolta

Magyarország nyugati csücskében, a leghűségesebb városként emlegetett Sopronban szeptember 30-án ünnepélyesen felavatták Sütő András Herder- és Kossuth-díjas író mellszobrát, Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását. Ez az író első köztéri szobra, amelyet hitünk szerint hamarosan követ a marosvásárhelyi. A Kálvin Kör és a Soproni Erdélyi Kör kezdeményezésére az író halálának ötödik évfordulójára időzített szoborállítás jelképerejű ünnepségként újból piedesztálra emelte a kisebbségi létbe szorult magyarság sorsproblémáit nyíltan vállaló Sütő Andrást, ismételten elismerte írói nagyságát. A rendezvényen, melynek fővédnöke Mádl Dalma, Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök özvegye volt, részt vettek az író soproni, magyarországi, valamint marosvásárhelyi és pusztakamarási tisztelői, rokonai, akik Székely Emese, a Sütő András Baráti Társaság titkára vezetésével érkeztek a helyszínre.

Határon átívelő híd

Történelmi pillanat a szoborállításé, akárcsak Sütő Andás életének megannyi állomása. Az, hogy Sopronban a Kárpát-medencében elsőként szobrot állítottak Sütő Andrásnak, dr. Úry Előd, a Soproni Erdélyi Kör elnöke kitartó munkája nélkül csak képzőművészeti vízió maradt volna. Az avatóünnepségen mondta el, hogy egy álom teljesült két civil szervezet közös elhatározásának végeredményeként.

– A szoborállítás gyökerei sok évre nyúlnak vissza. Talán nem is a 2002. évig, amikor Sopron díszbe öltözve várta a 75. születésnapját ünneplő írót. Ezt bizonyítja az az adakozási kedv, amely a szoborállítás szándékának hallatára nyilvánult meg magánszemélyek és intézmények részéről. Felötlik bennem a hosszan kígyózó embersor, kezükben egy-két agyonolvasott kötettel, amint éjfélig az író aláírására várakoznak, Sütő dedikálástól elzsibbadt ujjai, mosolygó arca. Sopron szerette az írót és az író szerette Sopront. Vallomása szerint 75. évének legszebb óráit kapta itt. Ennek az egymásra találásnak állít méltó emléket ez a szobor. Bocskay Vince szobrászművészre több okból esett a választás, hiszen eddigi életművével bizonyított. Egy erdélyi ember jobban megérti a sütői életművet, főleg hogyha személyesen is ismerte az írót. Szobrot avatunk, de hidat építünk. Széles, oda-vissza jól járható híd ez, amely átível a határokon és összeköti az újraegyesített nemzet, Magyarország keleti és nyugati végeit. Fogadják szeretettel ezt a szobrot, őrizzék évszázadokon át és hajtsanak fejet az erdélyi magyar író, az összmagyar irodalom nagy alakja előtt – mondta ünnepi beszédében dr. Úry Előd.

Minden írásából az erő sugárzott

Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, akadémikus, Sütő kiváló ismerője ünnepi beszédében kijelentette: Sütő András élete legnagyobb élménye volt. Azért, mert a kisebbségbe szóródott magyarság összefogó embere volt. Sütő András nagyon nehéz utat járt be. Két évtizedig kereste saját önkifejezését, kínlódott azzal, hogy lehetne segíteni az erdélyi magyarságon. 1970-ben az Anyám könnyű álmot ígér című regényével új szemléletet adott az erdélyi magyar kultúrának és az egyetemes magyar irodalomnak is. A pusztakamarási kis világot, saját szüleinek, testvéreinek, rokonságának sorsát emelte regénnyé. Sütő András úgy tudta kifejezni az erdélyi magyar sorsproblémákat, hogy erőt adott az elviselésre, erőt adott arra, hogyan lehet tovább haladni. A 70-es években óriási drámák sorát írta. Négy nagy drámája: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, a Káin és Ábel és A szuzai menyegző. Valamennyiben a hatalommal szembekerülő ember szólal meg, a maga tisztaságát óva. A nyolcvanas években még nehezebb sors közeledett. Ekkor írta az Advent a Hargitánt, az Álomkommandót. Ezek a drámák is megtartó erőt sugároztak. Szembeszegült minden elnyomással, ami az erdélyi magyarságot érte, jelképes személyiséggé vált, mindenütt erőforrásként lehetett idézni a szavait. Kimondta: a kisebbségi magyarság elválaszthatatlan a többségi magyarságtól.

Ő most csillag a máglyán

A Sütő András Baráti Társaság tagjaként Pálfy G. István az „értőkhöz” szólt, köszöntötte a „valódi” vásárhelyieket.

Farkas Ernőt kérte mikrofonhoz, aki elmondta, hogy a Sütő Andrásra emlékezők erdélyi csoportja 13 órás autóbuszozás után, fáradtan, de boldogan áll itt, mert megszületett egy jel. Örvendetes, hogy népes közösség teszi tiszteletét Sütő András előtt. Köszönetét fejezte ki a Sütőnek emléket állítóknak. – Higgyék el, nehéz közhelymentesen beszélni 2011. szeptember 30-án egy erdélyinek. Még ha a magyar egyetemesség bizonyosságában hiszünk is, akkor is több száz kilométer választja el Sopron barokk csipkéit a Mezőség napégette dombjaitól. A nagy földrajzi – s nem csak földrajzi – távolság ellenére figyelemre méltó, hogy Sopron vállalta ezt a jelállítást. Sopron ellenállt a Nyugat csábításainak a XX. század elején, megmaradt magyarnak, és most helyet adott egy Sütő-emléknek. Akkor, amikor az írót a saját szűkebb szülőhazájában a szélre sodorják, pompázatosabb kifejezéssel: a Kánonból kiszorítják. És nem a románok, hanem magyarok! Mégpedig tehetséges magyarok. Őszintén bevallom, nem értem, miért teszik ezt. A modern irodalomtörténelem zárójelbe teszi a szerzőt, a mű, a szöveg a fontos. De a támadók nem Sütő szövegeit támadják, hanem az embert, mert nem lehet szövegeket támadni, mert azt ők is belátják, hogy ha valamit tudott csinálni Sütő, írni az biztos, hogy tudott! Sütő egyik drámájának hőse lett, szerintem ő most csillag a máglyán. Magyar történet, magyar sors. Mit kívánok? Azt kívánom, hogy egyszer Erdélyben mindannyian találkozzunk egy ugyanilyen szép szobor előtt, és ha még élek, elmondhassam, hogy az erdélyi köztudat befogadta Sütő Andrást és a sütői mű elfoglalta az őt megillető helyét a magyar irodalomban – szólt Farkas Ernő.

Pálfy G. István hozzátette: Sütő András jelentősége messze túlmutat a magyar irodalom határain. Azonban a gondosan előkészített felejtés már életében elkezdődött. Jó társaságba került – mondta a közíró –, ugyanolyan felejtésnek az áldozata, mint Németh László, Illyés Gyula, Nagy László. Ennek az ünnepnek a jelállítás a jelentősége. Nemcsak egy szobor áll, hanem az értékrend visszaállítására szólító felkiáltójel.

A szobrot Mádl Dalma, a rendezvény fővédnöke leplezte le, majd elhelyezték az emlékezés virágait. Az erdélyi csoport részéről Székely Emese, a marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatója és Székely Ferenc koszorúzott.

Az ünnepséget dr. Fodor Tamás, Sopron polgármesterének köszöntése tette teljessé, aki elmondta: Sütő 2002 júniusában, a hűség városában kapta meg Mádl Ferenctől a Köztársasági Érdemrendet, köztéri szobrát a város szeretettel befogadja.

Kubik Anna Kossuth-díjas színművésznő Illyés Gyula Sütőhöz írt Lőtt lábú madár című versét szavalta el. Bukovinszky-Csáky Tünde vezetésével a marosvásárhelyi Református Kollégium és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjai kórusműveket adtak elő.

A soproni református templomban Sütő András-emlékestet tartottak, ahol dr. Vladár Gábor református lelkipásztor, Firtl Mátyás, Sopron országgyűlési képviselője mondott beszédet. Cs. Nagy Ibolya irodalomtörténész Sütő életművét méltatta. A templomban is közreműködött Kubik Anna színművész, fellépett a Fidelissima vegyes kar. Az ünnepségen Sütő Andrásról készített portréfilmrészleteket vetítettek.