Húsz éve a gazdák szolgálatában

Jubilált a nyárádszeredai kertészvásár

Szombaton huszadik alkalommal rendeztek kertésznapot Nyárádszeredában. A megújult szervezői csapat fontosnak tartja folytatni a vásárt, mert a nagyközönség igénye töretlen.

Gyümölcsfacsemeték és díszcserjék, bogyós termésűek és rózsatövek sorakoztak a művelődési ház előtti téren, hiszen minden évben nagy igény mutatkozik a többnyire csombordi és nyárádszeredai faiskolákból érkező termékekre. Kertészeti kisgépekkel, eszközökkel, növényvédő szerekkel és tápoldatokkal jelentkezett a helyi gazdabolt, egy helyi termelő kora tavaszi virágokat, egy alsó-nyárádmenti gazda szamócatöveket és csicsókát kínált. A kiskerti magvakat az épület egyik helyiségében árulták, sokan meg is fordultak ott a kezdődő idény előtt, míg az előtérben főleg a kézművesek kaptak helyet: helyi méz, mézespogácsa, szőttesek, díszgyertyák, horgolt állatfigurák és nemzetiszín kokárdák, gyönyörű virágkompozíciók mellett rigmányi bort, hodosi homoktövislevet és energiabogyókat, kint pedig tejkrémet is kínáltak.

Töretlen az igény

Néhány éve a vásár egyik állandó résztvevője egy murokországi család. Standján ezúttal is hagyma, fokhagyma, gyökeres zöldség, tojás volt. Sipos Lehel úgy látta, az előző évekhez képest valamivel kisebb volt az idei vásár, de az emberek vásárolgatnak, leginkább az ültetésre készülve fokhagymát és dughagymát, vetni való hagyma- és murokmagot keresnek, és van, aki a levesbe való zöldséget szerzi be itt. A család hat éve jár ide, az emberek keresik a termékeit.

A szomszédos Lőrincfalváról évente jelen van Szakács András méhész. Ő közel húsz éve éppen a nyárádszeredai kertészeti főiskolán diplomázott, hallgatóként tanulni, később termelőként járt a vásárba, ezúttal viszont csak szemlélődni jött: úgy látja, jó közepes szintű volt az idei. 

Az abodi Nagy Szabadi Veronika első alkalommal látogatott ide, tetszett a kínálat, a tapasztalatszerzés lehetősége, és megtalálta, amit keresett, nem távozott üres kézzel.

Akkor kezdődött ez a rendezvény, amikor még Nyárádszeredában működött a budapesti kertészeti egyetem kertészeti kara – mondta el lapunknak a helyi Szabó Árpád mérnök, a kar egykori oktatója, ma a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének alelnöke. Ezért is tarják fontosnak évente megszervezni, ezért is lépett be az egyesület néhány éve társszervezőként a helyi Bocskai István Alapítvány mellé. Volt egy-két év, amikor elmaradt a vásár, de látták, hogy van igény rá, a nyárádmentiek és a marosvásárhelyiek is várják a megszervezését, hiszen itt megtalálja mindenki azt, ami kora tavasszal szükséges: magvakat, ültetőanyagot. A 23 évig működött kertészeti főiskolán 461 hallgató diplomázott, azok is bizonyos szintű felkészültséggel távoztak, akik időközben abbahagyták a tanulmányaikat. A legfontosabb, hogy ezeknek az embereknek a nagy többsége itthon a szakmában dolgozik, ezért befolyásolják a vidék életét, és bebizonyosodott, hogy a kertészetből is meg lehet élni, csak haladni kell a technológia fejlődésével.

Elérte a célját

A nyárádszeredai kertészeti oktatást a marosvásárhelyi dr. Jakab Sámuel irányította dékánként. Tavaly töltötte a kilencvenedik életévét, ezért az idei vásár kapcsán egykori hallgatói és munkatársai meglepetésként köszöntötték. Ő indította útjára egykor a kertészvásárt is, azzal a céllal, hogy a hallgatók ismerjék meg a lakosság, a vidék, a nagyközönség igényeit, találkozzanak itt magyarországi szakemberekkel, kapcsolatokat építsenek, tanuljanak, hiszen mindez nagyon fontos ebben a szakmában. A kezdeti időszakban kétnapos volt a rendezvény, az első nap szakmai előadásokat tartottak, de később egynaposra szűkítették le, mert rájöttek, hogy az embereket a gyakorlati rész, a vásár, kiállítás, a bemutató jobban érdekelte – mesélte el a Népújságnak. Amikor elindult a kertészvásár, ő maga sem hitte, hogy megéri a húsz évet, ám ami fontos, és amiért megérte ezen dolgozni, az az, hogy az évek múlásával egyre több egykori hallgató tért vissza ide termelőként, kiállítóként, és ma már ők teszik ki a kiállítók túlnyomó többségét. Ma is szívügyének tartja a nyárádszeredai kertészvásárt, éppen a volt hallgatók és a vidék érdekében, de kora miatt már nem tartozik a szervezők közé, csupán a népszerűsítésben vesz részt. A többi feladatot átengedte a fiatalabbaknak, és örvend, hogy jól végzik munkájukat, a tanár úr pedig évente visszatér ide, és büszke a diákjaira, azok pedig mindig örülnek az ő jelenlétének.