Huszárlesen

Igen hálás témában állította ki fotóit vasárnap Kerekes Péter Pál AFIAP-fotóművész, a marosvásárhelyi Marx József Fotóklub tagja a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János-termében. Huszárlesen – ezt az összefoglaló címet adta a kiállításnak, amely betekintést nyújt egy hagyományőrző huszár alakulat életébe. 

Amint a házigazda Nagy László unitárius lelkész a megnyitón elmondta, Kerekes Péter Pál minden ilyesfajta rendezvényen, huszártalálkozón jelen van „lencsével felszerelt puskájával”, és vadássza a témát, amelynek gyümölcseit most tárlaton tette közzé. A képek segítségével felidézhető a különböző rendezvények, események hangulata, ahol díszes, feszes ruhában, szép lovakon megjelentek a huszárok, ezenkívül a fotós mélyebb gondolatokat, -társításokat is ébreszthet azokban, akiktől még idegen ez a fajta hagyományőrzés. Azok, akik ma felvállalják a hajdani kötelező és cseppet sem könnyű katonáskodás felidézését, tulajdonképpen arra vállalkoznak, hogy az erkölcsi tartást, a haza és szülőföld szeretetét és védelmének gondolatát, azt a fajta virtust vigyék tovább, amely jellemző volt a Kárpátok bércein a határvédelemmel megbízott székely emberekre. A hagyományőrző huszárok jelenléte ma is tekintélyt, elismerést, tiszteletet kölcsönöz a rendezvényeknek. Kerekes Péter Pál kiállítása erről mesél. Ahogyan szépen sorban, a tájba simulva megjelennek lovaik hátán a huszárok – talán egy kis fantáziával e képek láttán a régmúltba lehet kalandozni. Aztán egy sor fotó magáról a hagyományőrzésről beszél. A fotós belát és beláttat a portrékon, az ünnepélyesen felállított „csatasoron” keresztül a huszáregyenruha viselőinek lelkivilágába. Abba, ahogyan ma megpróbálják képviselni mindazt, amit számukra jelent e „nagy gyerekek igen komoly játéka”. S hogy nem csak a huszáregyenruhában lehet tisztelettel idézni a múltat – erre is történik utalás a tárlaton. Ott vannak az első világháborús honvéd hagyományokat, valamint a honfoglalás korát idéző csapatokról készített fotók is. Tömören, gondolatébresztően, a néhány erről szóló kép többet mond, mint egy fotóriport. S talán arra is utal, hogy ez egy következő kiállítás témája lehet. 

Figyelemre méltók azok a felvételek, képrészletek, amelyek a ló és lovas kapcsolatát rögzítik. Ennek a fegyvernemnek a szépsége az volt, hogy az ember és az állat együtt vonult csatába, és szinte egy lényként viselt hadat. Ennek a békés együttlétnek lehetünk tanúi Kerekes Péter Pál fotóin, aki néhány képén azokra a szimbólumokra fókuszál, amelyek önmagukban is igen sokat mondanak a huszárságról: mente, csákó, kard, a rangot jelzés és címer. S ha már hagyományról van szó, megjelenik a folytatás, a jövő képe is. Gyerekek, akik, akár a játékszer, kíváncsian szemlélik a csákót, a kardot, s kerülnek közelebb a lovakhoz, s látni azt is, hogy van, akin már ott a huszáregyenruha. Ami ma csak játék, lehet, hogy holnap utat, életre szóló irányt mutathat annak, akit ezzel „meg-fertőznek”…

A két hétig látható kiállításhoz találó idézeteket választott az élettárs, Kerekes Ibolya, aki a megnyitón is Orbán Balázs szavaival és Tompa László versével egészítette ki a vizuális élményt. A fotókról és huszárhagyomány-őrzés jelenéről Vajda György újságíró beszélt, akit találóan egészített ki Miholcsa Gyula, a huszárhagyomány-őrzést tájainkon kezdeményező József testvére, aki a szerzőt a huszárok „fényíró krónikásának” nevezte. 

Érdemes tehát a napokban betérni az unitárius templom tanácstermébe, és megszemlélni történelmi múltunk jelenkori képeit.

(erdélyi)