Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Folyamatosan nő a gyermeklétszám az otthonban, amelyet a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány nyitott Nagyteremiben. Bajkó Éva nevelő gyakran az utcáról szedi össze a koldulásra kényszerített apróságokat, jelenleg 20 gyereknek biztosítja mindazt, amit otthon nem kapnak meg: családot, gondoskodást és szeretetet. A helyi közösség befogadta a „nagy családot”, gondoskodnak arról, hogy élelemben ne szenvedjenek hiányt.
– Az elmúlt héten hoztam be a huszadik gyereket – meséli a nehéz sorsúak „fogadott anyukája”, miközben várjuk, hogy a család legapróbb tagjai érkezzenek az óvodából. – Udvarhelyen jártam, amikor odajött egy kéregető kislány. Gondoltam, megkérdezem, van-e ahol aludjon. Az édesanyját nagyon rég nem látta, a nagymamája küldte koldulni. Bár hatodikos kellene legyen, sem írni, sem olvasni nem tud, nem tudta, hány éves, azt sem, hogy hogy hívják, azt hitte, Orsolya, miközben Arankának hívják. Tizenkét évesen 27 kiló – folytatta a történetet Éva. Sikerült megtalálni az anyát, pásztorkodott. Ridegen fogadta a gyerekét és ellenkezés nélkül aláírta a papírt, hogy lemond róla. – Ugye, édesanyám örvendett nekem, amikor meglátott? – kérdezte mégis az otthon felé vezető úton a kislány.
– Februárban egy 11 éves szászrégeni kislány került az otthonba, aki koldulásból tartotta el öttagú családját. Megverték, ha nem vitt elég pénzt haza. Annyira megszokta a kéregetést, hogy miután hozzánk került, hiába majszolt éppen csokit, bement a pékségbe és kért egy darab kenyeret – meséli Éva, aki községbeli problémás családokból is fogadott be gyerekeket. Elismeri, óriási lemaradásokat kell behozni a gondozásában lévő 3–13 év közötti gyerekekkel, hiszen előfordul, hogy hetedikes korukban éjszakába nyúlóan kínlódnak a szorzótáblával. A nevelőnő elárulja, a titok az, hogy a gyerekeket hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy rend a lelke mindennek: reggel maguk vetik be az ágyukat, a kicsiknek a nagyobbak segítenek, majd pontos órarend szerint meg van határozva, ki mikor takarít, mosogat. Mindent közösen csinálnak. Bajkó Éva és Dragomir Lucreţia nevelők mellett Pesőtzi Mihály és Fischer Balázs magyarországi önkéntesek ideiglenesen besegítenek a foglalkozásokba, ami Éva szerint óriási előny, hiszen a gyerekeknek szükségük van pozitív férfiképre. Mihály állandóan tesz-vesz az udvaron, és a gyerekek ilyenkor körülötte sürögnek-forognak.
Sok jó ember van…
– mondja elérzékenyülve Bajkó Éva, miközben sorolja a jótevőket, akik gondoskodnak arról, hogy az otthon lakói ne térjenek nyugovóra korgó gyomorral. Amellett, hogy a magyarországi, németországi, holland támogatók ruházattal, tanfelszereléssel látják el őket, példaértékű a helyiek emberséges hozzáállása: a környékbeli vállalkozók, de az egyszerű falusi emberek is segítenek, amivel csak tudnak. Dózsa Györgyben és a közeli községekben működő pékségek, tejfeldolgozók jóvoltából megvan a mindennapi kenyér, tej, tojás, a gazdák viszik a zöldséget, de idős nénik is gyakran beállítanak kötényükben egy-egy kiló paszullyal.