Huszonkét évesen az Akadémia a tagjai közé választotta

2014 augusztusában az a szerencse ért, hogy Pest közelében, Ercsiben, végignézhettem az Eötvös József Emlékmúzeumot. A tudós életpályája korunk értelmisége számára is sok tanulságot kínál, ezért tartom indokoltnak, hogy az olvasókkal megosszam élményeimet, megfigyeléseimet.

Itt mondok köszönetet Szalai Mártának és Szalai Gábornak (Százhalombatta), akik jónak látták, hogy elvigyenek az emlékházba, s ezáltal feledhetetlen élményben  részesítsenek.

Báró Eötvös József (1813-1871) a reformkor sokoldalúan felkészült európai látókörű személyisége volt.* Azért is jelentős, mert Magyarországnak ő volt az első közoktatási minisztere.

A látogatható kiállítás a Lilien1 család egykori vendégházában várja az érdeklodoket.

Eötvös Budán az Úri utcában született, viszont gyermek- és ifjúkorában gyakran tartózkodott Ercsiben.

A kiállítás két nagyobb egységre tagolódik:

Az I. egység Eötvös életútjának főbb vonásait mutatja be (származását, az Ercsihez fűződő kapcsolatait). Itt olvashatunk gimnáziumi és egyetemi tanulmányairól, közéleti szereplésének kezdeteiről, reform-országgyűlési és hivatali pályája állomásairól.

Azt is megtudjuk, hogy egész fiatalon nyugat-európai útra indult, nem a szórakozás érdekelte, hanem az ottani szellemi élet fejlettsége. Megfigyeléseiből, tapasztalataiból sokat hazahozott és hasznosított a magyar társadalmi élet szervezésében.

Londonban és Párizsban ismerkedett a kor jeles íróival, költőivel, államférfiaival. Ők élen jártak a polgári eszmék érvényesítésében.

Eötvös József nézeteire érleloleg hatottak a két fővárosban hallott társadalmi szervezőelvek.

Hazatérése után centralista barátaival (Szalay Lászlóval, Trefort Ágostonnal, Lukács Móriccal) kidolgozták a feudális rend megreformálásának és a polgári átalakításnak a programját.

Szoros kapcsolatban állott a Tudós Társasággal.

22 évesen az Akadémia tagjai közé választották.

1855-ben az Akadémia alelnöke lett; aztán 1866-tól haláláig az Akadémia elnöki tisztségét viselte.

Tudományos-szervező munkáját kedvezően befolyásolta a nyugodt családi háttér.

Az az enteriőr, amely az I. részben látható, hitelesen érzékelteti a kort, amelyben Eötvös nagy jelentőségű változtatásokat vezetett be. Eredeti biedermeier bútorok, festmények, az Eötvös és Lilien család címerének másolata, a literátus nemesi dolgozószoba érzékelteti a hajdani közvetlen környezetet. Képet látunk itt a miniszter fiáról, Eötvös Lorándról2, a tudós professzorról.

A tárlókban szép számmal sorakoznak a relikviák, írásbeli dokumentumok. Itt láthatjuk Eötvös leveleit fiához.

Nem hiányoznak a Loránd levelei külföldi tanulmányai helyszínéről.

A tárlók őrzik Eötvös ifjúkori írásait, regényeit, publicisztikai műveit.

A II. nagy egység képekkel és tablókkal érzékelteti a 19. sz-i népoktatás fejlődését.

A század elején elmaradott volt a népoktatás. Akkor még nem volt kötelező az iskolába járás. Száz gyermekből csak 40 járt iskolába.

Az akkori nagy területű Magyarországon csak tízezer tanító működött. Eötvös sürgette az iskolaügy gyökeres reformját.

Kiemelt rész szemlélteti Eötvös miniszteri tevékenységét.

Már első minisztersége idején előkészíti népiskolai törvényjavaslatát (1848). Sajnos a forradalom miatt a terve nem valósulhatott meg.

1867-ben újra napirendre került a népoktatás ügye.

Ekkor kinevezték vallás- és közoktatásügyi miniszternek.

Elkészíti népoktatási törvényjavaslatát.

Így jött létre az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk.

Ez teremtette meg az európai színvonalú polgári közoktatás alapjait.

Ennek a törvénycikknek a kópiája a tárlóban látható. Magába foglalja: a tankötelezettséget, a tanítandó tantárgyakat, a tanítók képzését.

Nyomon követhető a törvény végrehajtásának folyamata is. Rögzíti a tanszerekkel való ellátást, népiskolák építését, tanítóképzők létesítését.

Eötvös szükségesnek tartja a Néptanítók Lapjának megindítását. Attól kezdve megjelent a nemzetiségek nyelvén is.

Az emlékmúzeumban látható egy népiskolai tanterem részlete 1890-ből (taneszközök, szemléltetőeszközök, akkori térkép stb.)

Eötvös alkotta meg az 1868. évi nemzetiségi törvényt.

Ez leszögezte, hogy az ország honpolgárai politikai tekintetben az 

„egységes magyar nemzethez tartoznak”.

A törvény jelentős előrelépés volt, mert: biztosította a nemzetiségek szabad nyelvhasználatát az alsó fokú bíráskodásban, a közigazgatásban és az oktatásban, továbbá biztosította a kulturális szervezkedés szabadságát.

A fentiekből is látható, hogy Eötvös reformkori, valamint 1867 utáni tevékenysége kiemelkedően fontos a magyar oktatási, nevelési, jogi életben.

Márton Béla

 

Jegyzetek:

* Eötvös József édesapja, ifj. báró Eötvös Ignác (1786-1851) a császári udvarnál magas méltóságokat viselő főúr.

1. Eötvös József édesanyja báró Lilien Anna (1786-1858), az arcát Johann Ruprecht akvarellje őrizte meg napjainkig.

2. A közoktatási miniszter fia, Eötvös Loránd (1848-1919). A rendszeres kísérleti és elméleti fizika első nemzetközi hírű hazai művelője. 1894-ben vallás- és közoktatásügyi miniszter.