Képzavarnak tűnhet a cím, de szándékosan fogalmaztunk így. Ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy vannak, akik saját agyrémeiket spontán módon vagy jól célzottan az általuk legmegfelelőbbnek tartott pillanatban dobják be a köztudatba.
Képzavarnak tűnhet a cím, de szándékosan fogalmaztunk így. Ha megfigyeljük, láthatjuk, hogy vannak, akik saját agyrémeiket spontán módon vagy jól célzottan az általuk legmegfelelőbbnek tartott pillanatban dobják be a köztudatba. A nemzeti ünnep egyike ezeknek a pillanatoknak: ilyenkor bújnak elő a szokásosnál jóval nagyobb számban mellveregető hazafik, nem kevesen olyanok, akik csak és csupán ezen a napon éreznek „jó román”-ként, és tölti el szívüket a hazaszeretet. Vannak azonban olyanok is, akik ilyenkor lesznek „erősek és bátrak”, és a hajuknál fogva előráncigált képtelen vádakkal esnek a magyaroknak.
Most nem is a jól ismert nacionalistákra gondolunk. Őket már megszoktuk. Hanem arra a szociáldemokrata parlamenti képviselőre, aki pontosan a román nemzeti ünnep napjára időzítette a „magyar bombát”. Úgy látszik, a PSD-ből kerülnek ki a legbizarrabb ötletek bajnokai! Nos, ez a honatya sok nemzettársa számára is érthetetlen „elemzést” tett közzé. Azt állítja, hogy a Colectiv klubban eddig 60 halálos áldozatot követelő tragédiát gondosan előre kitervelt forgatókönyv alapján „gyilkos kéz” követte el. „Kedveseim, bizonyára mindannyian emlékeztek arra az éjszakára, amikor az Egyetem téren 30 ezer ember tüntetett, akik a gyilkos gyújtogatás izgalmában (mert kétségkívül nem balesetről, hanem szándékos gyújtogatásról van szó) könnyekbe fulladva változtatásokat követeltek az ország vezető intézményei élén” – kezdi a szöveget, majd azt állítja, hogy csak egy politikus nemes gesztusa és a „vakszerencse” mentette meg Romániát attól az „ördögi” tervtől, amely az országot három köztársaságra akarta szakítani. Ezt a tervet pedig nem máshol, mint Budapesten főzték ki. Ebben szerinte egyetlen jóérzésű román sem kételkedik.
Szerinte az történt, hogy valamiféle machiavellisztikus elme egyik budapesti egyetemen kitalálta, hogy „spontán civil megmozdulást” szerveznek, és a tömegben elvegyülve kiprovokálják a kormány, a belügyminisztérium és végül a parlament felgyújtását, amiről a képviselő tudni vélte, hogy azon a bizonyos éjszakán csupán kilenc csendőr őrizte. Ha sikerül felgyújtani, az a román demokrácia megdöntését jelentette volna – vonta le a sommás következtetést.
Persze, nem ilyen egyszerűen magyarázza el a honatya. Párhuzamot von a Reichstag (!!!) 1933-as felgyújtása és saját agyréme között. Azt is elmondja, hogy Kolozsváron egy politikusokból, értelmiségiekből és vállalkozókból álló csoport ugyanazon az éjszakán lázasan készítette elő Erdély függetlenségi nyilatkozatát, és kész volt azonnal létrehozni a „magyar orientációjú” Erdély Köztársaságot, „német védnökség alatt és orosz garanciával”. Jászvásáron pedig egy hasonló csoport a független Moldva Köztársaság létrehozásán ügyködött, amely egy éven belül Besszarábiához csatlakozott volna, és természetesen Moszkva befolyása alá került volna. A harmadik pedig Havasalföld maradt volna. Ezt a démoni tervet játszotta ki Victor Ponta azzal, hogy lemondott, és ezzel megmentette a hazát.
A gond az, hogy ő maga hiszi, amit mond, és akadnak – igaz, egyre kevesebben –, akik hisznek neki. Természetesen nem lesz belőle államközi vita, de arra elég, hogy hergelje a kedélyeket.
