Mint várható volt, az államelnök visszaküldte megfontolásra a törvényhozás elé az új adótörvénykönyvet.
Mint várható volt, az államelnök visszaküldte megfontolásra a törvényhozás elé az új adótörvénykönyvet. Ezzel, úgy tűnik, elmarad a nyári uborkaszezon a közéletben, melynek kedélyeit hőhullámok helyett viharok készülnek borzolni. Fejek is hullhatnak, nekünk, adófizetőknek csak a számlát kell állni, ami lehet, hogy fájdalmas lesz a közeljövőben.
Azért élhetünk e gyanúperrel, mert ezt a kulcsfontosságú törvénykönyvet mind a kormány, mind az ellenzék oldalán politikai fegyverként használják. Efelől már akkor biztosak lehettünk, amikor a kormány kieszelte a tervezetet, de a túloldali szereplők sem sokkal jobbak ebben a groteszk komédiában. Kezdve az elnökkel, akinek a gazdasági szempontból jól megalapozott érvei sokkal hitelesebben hangzanának, ha az utóbbi hónapokban, mióta a téma a terítéken van, gyakrabban és nyomatékosan emelt volna szót ez ügyben. A mögötte álló liberálisok eddigi viselkedése a kérdés kapcsán nem mérvadó. Több magyarázat is lehet rá, hogy eddig miért támogatták a kormány adóreformtervét, kezdve a legrosszabbal, hogy gőzük sem lenne ahhoz, hogy miként kell jó adópolitikát művelni, el egészen a legjobbig, hogy eddig csak taktikáztak, és a kiújuló vitában majd előveszik az igazi érveiket. De túl sok optimizmusra nincs ok e tekintetben. Az adótörvénykönyv kérdésében a volt elnök támogatóiból szerveződött kis néppárt talán az egyetlen következetes politikai erő, ami érthető is, mert olyan emberekből áll, akik a bőrükön érezték, hogy mibe kerül egy ámokfutás után népszerűtlen megszorító intézkedéseket alkalmazni.
Nekünk az lenne a jó, ha még egyszer nem kéne átélnünk az öt évvel ezelőtti bérvágáshoz hasonló megszorításokat, annak viszont egyik alapfeltétele, hogy a politikusok ne kezdjék el két kézzel szórni a közpénzt, amire igen nagy a kockázat a következő, választási esztendőben. A másik pedig, hogy alkossanak jó adórendszert, amely nem nyúzza meg a tisztességes vállalkozót és adófizetőt, viszont hajt elég pénzt az államkasszába, hogy jusson a kiadásokra. Ez az adótörvénykönyv viszont a hozzáértők szerint nem olyan. Az nemsokára kiderül, hogy kinek milyen érvei vannak még a tarsolyban, mert vagy rendkívüli parlamenti ülésszakban, vagy az őszi törvényhozási idényben lehet érdemben visszatérni a tervezetre. A többi, mint a kormány sürgősségi rendeletben megszellőztetett héacsökkentési ötlete, vagy a kormányfő cipraszi hisztériarohama az elnöki bejelentés hallatán, egyelőre csak választóbolondító reklámfogás. Akkor van baj, ha ennél értékesebb ötletek a többi pártoknál sincsenek a tarsolyban, mert akkor ez az adójátszmázás a jövő évi választások után igen fájdalmasan csattan majd az adófizetőkön.
