Ingatag stabilitás

Az Európai Unió tagországai – néhány kivételtől eltekintve – évek óta képtelenek fenntartható gazdasági növekedést produkálni. A napokban a hitelminősítők újabb tucatnyi euróövezeti tagállam besorolásán rontottak. Ilyen körülmények között Románia tavaly, az előző évhez képest jobban teljesített. A tizenegy havi eredmények ismeretében Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja elemezte a gazdaság helyzetét és az idei kilátásokat.

Nagy Ágnes

Az Európai Unió tagországai – néhány kivételtől eltekintve – évek óta képtelenek fenntartható gazdasági növekedést produkálni. A napokban a hitelminősítők újabb tucatnyi euróövezeti tagállam besorolásán rontottak. Ilyen körülmények között Románia tavaly, az előző évhez képest jobban teljesített. A tizenegy havi eredmények ismeretében Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja elemezte a gazdaság helyzetét és az idei kilátásokat.

– Ha a tavalyi évet elemezzük, a legfontosabb, amit hangsúlyozni kell, hogy 2011 igazolta makroszinten azoknak a 2010 júliusában meghozott kormánylépéseknek a pozitív hatásait, amelyeket 2010-ben nagyon nehéz körülmények között, nagyon gyorsan és nagyon drasztikusan hozott meg a kormány. Ne felejtsük el, hogy 2010 júliusában egyidejűleg volt az állami szektorban dolgozók jövedelmeinek a 25 százalékos csökkentése (nominál értékben), ugyanakkor a családok jövedelem-kiesését egy költségnövelés is terhelte, mert az áfát öt százalékkal 19-ről 24%-ra növelte egyidejűleg.

– Ezek nem voltak népszerű intézkedések. Szükség volt rájuk?

– Igen, mert 2011 végére megjött makroszinten a hatása. Ne feledjük, hogy miközben Európában rettenetesen nehézkesen indult el a 2008-as gazdasági krízis után a növekedés, illetve még mindig keresik az unió országaiban azokat a növekedési modelleket, amelyek alapján el lehet indulni egy egészségesebb gazdasági fundamentum kialakítására, úgy néz ki, hogy a gazdasági növekedés terén Románia 2011-ben jól teljesített. De óvatosan kell értékelnünk, ha a szerkezetében vizsgáljuk, hogy mi is járult hozzá ehhez a gazdasági növekedéshez. Hangsúlyoznám az export hozzájárulását. Azért emelném ki értékbeli nagyságát a mezőgazdasághoz viszonyítva, mivel az exportnövekedés a költségvetés bevételeinek a növekedését is jelentette, ugyanis az ipari termelés és a szolgáltatások exportra irányuló tevékenysége a legjobban fiskalizált. Tehát nemcsak gazdasági növekedést produkál, hanem a költségvetési bevételhez járul hozzá. Ha az államadósságról, illetve ha az államháztartás deficitjéről beszélünk, akkor ez pozitívan járult hozzá a deficitnek a csökkenéséhez.

– Ennek ellenére a sikeres mezőgazdasági évről több szó esett a sajtóban.

– Valóban, a mezőgazdaság szintén hozzájárult a prognózisok szerinti 2% körüli gazdasági növekedéshez. De a mezőgazdasági növekedés csak az azelőtti, gyenge évhez viszonyítva volt látványos, ezért érződik egy statisztikai növekedés. Tehát mondhatnánk azt is, hogy egy általános mezőgazdasági teljesítés volt. Ez viszont Romániában a legkevésbé fiskalizált gazdasági ágazata a nemzetgazdaságnak, tehát nem produkált olyan pozitív értéket, ami az államháztartási deficit csökkenését jelentette volna. Nem hiába hangzik el az utóbbi években nagyon sokszor a Nemzeti Bank részéről az a megközelítés, hogy reformokra van szükség a mezőgazdaságban annak érdekében, hogy behozzuk ezt az ágazatot is fiskális bevételeket produkáló nemzetgazdasági ágazatokba. Ez nagyon fontos lenne, hisz Romániában a mezőgazdaság potenciálja hatalmas, aminek a költségvetés bevételi oldalán is látszódnia kell.

–Tehát úgy kell értenünk, hogy más uniós országokhoz viszonyítva Románia idejében hozta meg az intézkedéseket, és a most bajban levő országok mintha lekéstek volna?

– 2010 tavaszára, amikor az európai és a világ pénzpiacain elapadtak a likviditások, a pénzpiaci befektetőknek a kockázattal szembeni averziója megnőtt. A közép- és kelet-európai országok számukra nagyon kockázatosaknak minősültek. Nem jött az a magántőke, ami a költségvetés-deficitet finanszírozta volna. Ezért 2010 elején nemzetközi forrásokat kellett keresni. Így kötődött meg a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és a Világbankkal az a készenléti keretegyezmény, amelynek értelmében nemcsak a pénzt folyósította a Valutaalap, az Európai Unió és a Világbank, hanem a román kormánnyal közösen kialakították azoknak a makrogazdasági egyensúly felé történő lépéseknek a sorát, amelyeket 2010 júliusától hajtottunk végre. Lám, ezek megtették pozitív hatásukat. Nagyon sok ország nem tette meg, illetve úgy gondolta, hogy a pénzpiaci szektornak az egyensúlytalansága – átvállalva a közszférába egy gazdasági növekedés esetén – majd térben és időben megoldható lesz. Tehát olyan GDP-t fog termelni, amiben ez az átvétel eloszlik. Hát ez nem történt meg. És most abban a helyzetben vannak, hogy a pénzpiacról az államadósságok szintjére került a nagy teher és nincs aki finanszírozza. A görög példát hoznám elő, ahol még ma is azon egyezkednek a kormány, illetve a szakszervezetek és az ipar képviselői, hogy legyen-e vagy ne legyen 13. és 14. fizetés meg nyugdíj. Közben az országot már egy éve a Nemzetközi Valutaalap, illetve az EU hatalmas összegekkel finanszírozza, hogy egyáltalán működjön.

– Ők még mindig nem akarnak népszerűtlen kényszerlépéseket tenni.

– Ezeket nagyon de nagyon nehéz meglépni. Románia (hang-súlyozom) 2010 közepén megtette, és én úgy gondolom, hogy kellő odafigyeléssel a 2011-ben megalapozott stabilitás alapján (hisz nem tudunk egyébről beszélni, csak hogy stabilizálódott az állapotunk) az idénre jók a gazdasági kilátások. Jó úton haladunk jelen pillanatban, hogyha valamit nem rontanak nagyon el azzal, hogy a gazdaság potenciálját meghaladó – hisz választási évben vagyunk – ígérgetésekbe nem kezd mindenki. Illetve ha a külső piacoknak a negatív hatásait minimalizálni lehet.

– A gazdasági növekedés mellett nagy államháztartási hiányokról beszélnek az elemzők. Miként értékelhetjük Romániát ebből a szempontból?

– Az államháztartási deficit az IMF-fel és az EU-val felvállalt 4,4% körül fog mozogni 2011 végén. Így az államadósság a közép-kelet-európai országok számára pozitívnak értékelt 40% alatt van, GDP-arányosan. Hisz hiába annak kritériuma 60%, ami a külső államadósságot jelenti, amikor pénzpiaci értékelésének a kritériumait nézzük, ott már a 40% fölött egy kis piros lámpa jelenik meg, hogy mennyire kockázatos oda befek-tetni.

– Lássuk a Nemzeti Bank szerepét. Mit tehet a jegybank?

– Jelentős mutató, amiről beszélni kell, az infláció. Az elmúlt évben az infláció az utóbbi két évtizedben nem látott alacsony szinten volt Romániában. Ez természetesen egyrészt a gazdasági válságnak köszönhető, hisz a kereslet nagyon visszaesett. Így a keresleti oldalon nem keletkeztek inflációs sokkok. Másrészt pedig sosem szabad elfejtenünk azt a tényt, hogy a Román Nemzeti Banknak a monetáris politikája folyamatosan óvatos és nagyon körültekintő intézkedések sorozatából áll. Tény, hogy a mezőgazdasági termékeknek nagyon komfortábilis állapotot jelentett az, hogy lehetett belső piacról is venni élelmiszereket. Főleg a zöldség-gyümölcs szektorban. Azt se felejtsük el, hogy 2011 júniusa után a 2010 júliusában megnövekedett áfa miatt keletkezett fiskális infláció kikerült első körben a rendszerből. Tehát egy évig fiskális inflációt gerjesztett az áfanövekedés. Pozitívnak tekinthető, hogy 2011 júniusa után az inflációs szint jobban visszaesett, mint amilyen szinten volt 2010 júniusában, az áfanövekedés előtt.

– Annak ellenére, hogy két év alatt az üzemanyagárak megduplázódtak Romániában?

– Valóban annak ellenére. Két dolgot még meg kell jegyeznem. Más, ha nemzetközi összehasonlításban tekintjük, hogy a fogyasztói kosárban az élelmiszerek 36%-ot jelentnek. Ez a legeslegnagyobb az EU 27 tagországában. Még Bulgáriában is 33%.

– De néhány elemző azzal riogatott, hogy az üzemanyagár-növekedés azonnal az élelmiszerárak robbanását eredményezi. Miért nem következett ez be?

– Azért, mert a kereslet csökkenése azt eredményezte, hogy a termelők, forgalmazók igyekeztek – akár a profitjuk kárára is – elkerülni az áremelést. Tehát az infláció 2011 végére elérte az 1989 utáni időszak legalacsonyabb szintjét. Novemberben ez 3,44% volt. Az árstabilitás hatalmas nyeresége az országnak. A Nemzeti Bank mindahhoz, ami a makrogazdasági stabilitásokat jelenti, egyedül az árak stabilitásával tud hatékonyan hozzájárulni, hisz nálunk van ez az eszköz, amivel mi pozitívan tudjuk befolyásolni a piacokat. Az összes többi a kormány kezében van. A növekedés a strukturális reformokkal hozható kapcsolatba.

Az idei év első trimeszterében az infláció perspektívája 3% alatti szintet mutat, aminek viszont statisztikai báziseffektusa van, mert múlt év elején megnövelték a luxuscikkek jövedéki adóit. Ez januárban kimegy, viszont még bennmarad a 2011 tavaszi élelmiszerár-növekedés hatása. Másfelől soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Románia világpiaci kitettsége magas, tehát bármi történik a világban, természetszerűleg bennünket is mind negatívan, mind pozitívan befolyásolni fog.