Intő szülőknek, nevelőknek*

Egy csíkszeredai úszóverseny díjaként hozta haza, majd nekem ajándékozta kis unokám e könyvecskét. – Olvass bele, Mama – biztatott –, a mi tanárnőnk írta rólunk a szülőknek és a nevelőknek. – De hiszen én már nagyszülő vagyok – akadékoskodtam. Csak lapozz bele bátran! – nyomta a kezembe. Átlapoztam, elolvastam, nem kis meglepetésemre nagymamaként is sok mindent tanultam belőle. Már a címe is feltűnő: Intő szülőknek, nevelőknek. Mit takarhat e kifejezés: bünte-tésfelhívást vagy figyelmeztetést?! Csakhamar rájöttem, a szerző, Bogdán Mária Emese testnevelő tanár csak inteni akar vele, riadót fújni. Arra hívja fel a figyelmet, hogy rossz úton járunk a gyerekek egészsége terén. Az iskolai felméréseket alapul véve egyre aggasztóbb a gyerekek egészségi helyzete, ami a tartásos problémákat illeti: 60 százalékuk lúdtalpas, és nő a gerincbetegségben szenvedők száma is. A helytelen tartás, a túlsúlyosság, a lúdtalp civilizációs ártalomként már szinte népbetegségnek számít – olvasom. A túlzott szellemi igénybevétel, információáradat, ezzel szemben a mozgásszegény életmód, a testnevelésórák, sportfoglalkozások hiánya negatívan befolyásolja a gyerekek szervezetét. Az ülő életmóddal „gipszbe tették a gyerekeket, generációkat nyomorítanak meg” – írja. Szinte hihetetlen, amit felhoz, hogy a napi 24 órából a gyerekek 11-et ülnek. 8-at alszanak és csak 3-4-et mozognak . Ennek egyenes következménye az előreálló nyak, hanyag tartás, púpos hát stb. Külön fejezetet szentel a helytelen táplálkozásnak, a túlsúlyos gyerek problémáinak, a divatártalmaknak. A lúdtalp és a deszkás cipő c. fejezetben felhívja a figyelmet arra is, hogy „még mindig nehéz az iskolatáska”. Külföldi és magyarországi kutatási eredményeket közöl arról, hogy tulajdonképpen milyen a gyermekcentrikus sportválogatás (Milyen sportra járjon a gyerek?). Betekintést nyújt a versenysport kulisszatitkaiba, kiemelve a korai eredménykényszer negatív hatásait. Nagy érdeme a könyvecskének, hogy megjelenik benne az „ügyetlen gyerek” (Erenst Kiphard könyve nyomán) mint létező és zavaró tényező a testnevelésórán. Mit tehet a testnevelő, ha nehézkes a gyermek mozgása, hogyan viszonyul a problémához, hogy a felmérések rossz jegyeivel ne a felmentésre kényszerüljön a szülő? Hogyan lehet mozgásra ösztönözni a gyermektársadalmat? Milyen szerep jut a testnevelőnek a problémák felfedezésében, megelőzésében, a szülővel, iskolaorvossal való kapcsolattartásban? Természetesen megoldásokat is közöl a könyv, nyugati és magyarországi eredményeket hozva fel példának. Hangsúlyozza, hogy a testnevelésóra elsportosodásával, amióta fokozottabban foglalkoznak a sportkészségek fejlesztésével, elhanyagolódik a tartásos izmokra vonatkozó gyakorlatok végzése az órán, holott a testnevelés fő célja is az egészség megőrzésére fókuszol. „A gyereknek mindent megtanítanak az iskolában, csak a saját testét hanyagolják el.” Érdekességnek tartom a hatha jóga gyakorlatoknak mint kisegítő anyagnak a bevezetését a testnevelésóra megfelelő részeibe. Mennyire fontos, hogy a gyerekek helyesen lélegezzenek, mennyi betegséget előzhetünk meg, ha egypár légzőgyakorlatot beiktatunk mindennapi életünkbe! Elámultam, mi mindenre kiterjed a szerző figyelme a tudományos kutatási eredmények összegyűjtése és a sokéves személyes tapsztalatszerzés alapján is. Én felkiáltójelként látom e könyvecskét, figyelmeztetőként, hogy vigyázzunk, bajok lesznek, ha így haladunk. A mozgásszegény életmód, a mobilos kütyük százezerszámra növekvő hányada a helytelen táplálkozás következményei napjainkban már látványosan megmutatkoznak. A könyvecske tudományos, ám stílusa könnyed, közérthető. Mindenkihez szól, jóra buzdít szülőt, tanárt, diákot egyaránt. Nagymamaként is sok érdekességre figyeltem fel benne.Érdemes kézbe venni gyermekeink egészsége érdekében. 

A könyv megrendelhető interneten (www.abelkiado.ro). Ára 20 lej. Remélhetőleg a hamarosan nyíló marosvásárhelyi könyvvásáron is fogják árusítani. 

*Ábel Kiadó, 2014

Szabó Mária