Irak és Irán háborúja 40 éve kezdődött

Negyven éve, 1980. szeptember 22-én kezdődött Irak és Irán között a 2. világháború óta leghosszabb és legvéresebb háború, amelynek nyolc évvel később úgy lett vége, hogy egyik fél sem ért el kézzelfogható eredményt. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:

A két ország konfliktusát az arab–perzsa és síita–szunnita viszály, területi és határvita mellett az egyaránt 1979-ben hatalomra került Szaddám Huszein iraki elnök és az iráni iszlám forradalmat vezető Khomeini ajatollah személyes konfliktusa és hatalmi vetélkedése súlyosbította. A Perzsa-öböl térségében vezető szerepre törekvő iraki diktátor nem fogadta el azt az 1975-ös szerződést, amely a korábbi helyzetet Irak kárára megváltoztatva a Tigris és az Eufrátesz összefolyásából kialakult, a Perzsa-öbölbe ömlő Satt-el-Arab folyót tette meg a határnak a két ország között. Bagdad és Teherán ezután a legképtelenebb vádakkal illette egymást: Khomeiniék azt állították, hogy Szaddám Huszein „az amerikai imperialisták irányvonalát követi” és „egy gyékényen árul a cionistákkal”, ő pedig „az egész emberiség ellenségének” nevezte az ajatollahot.

Szaddám Huszein ki akarta használni, hogy Iránban a Reza Pahlavi sahot eltávolító forradalom után még zavaros állapotok uralkodtak, s 1980. szeptember 17-én felmondta az 1975-ös megállapodást. Hadserege öt nappal később hadüzenet nélkül, megelőző légi csapások után átlépte a határt, elfoglalta a vitatott területet, sőt Horramsahr kikötővárost is. Iránnak sikerült viszonylag gyorsan újjászerveznie hadseregét, és 1982 nyarára visszafoglalta az elvesztett területek legnagyobb részét.

A következő hat évben lényegében állóháború következett: a megmerevedett frontokon a katonák lövészárkokat ástak, szögesdrót-akadályokat és géppuskafészkeket telepítettek, amelyeket gyakran rohammal igyekeztek egymástól elfoglalni. Irak széles körben alkalmazott – az iráni katonákon kívül saját kurd kisebbsége ellen is – vegyi fegyvereket, elsősorban mustárgázt (a kurdok fegyveresei ugyanis az önállóság reményében az irániak mellé álltak, ami ürügyet adott Szaddámnak az ellenük való népirtásra). Az óriási emberáldozatokat követelő offenzívák ellenére egyik fél sem tudott áttörést elérni: az iráni hadsereg számban háromszor felülmúlta ugyan az irakit, de az jobb kiképzésben részesült és korszerűbb fegyverzettel rendelkezett.

1984-ben kezdődött „a városok háborúja”, a két szomszédos állam négy éven át pusztította rakétákkal egymás településeit. Hadszíntérré vált a Perzsa-öböl is, ahol 546 tankhajó szenvedett kárt a támadások miatt. 1987. május 14-én egy iraki vadászgép tévedésből két rakétát lőtt ki az őrszolgálatot teljesítő Stark amerikai hadihajóra, a támadásnak 37 amerikai tengerész esett áldozatául. Egy évvel később, 1988. július 3-án egy amerikai hadihajó lőtt le tévedésből a Perzsa-öböl fölött egy harci repülőnek vélt iráni utasszállító gépet, ennek az incidensnek 290 halálos áldozata volt.

A felek évekig visszautasították a másik által felajánlott tűzszünetet, és figyelmen kívül hagyták az ENSZ BT felhívásait is az ellenségeskedés beszüntetésére. Az első komoly békekezdeményezések 1986-ban történtek, amikor a halálos áldozatok száma már meghaladta az egymilliót, az anyagi kár a százmilliárd dollárt, és kölcsönösen lerombolták egymás olajlétesítményeit.

A Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár közvetítésével megszületett tűzszünet a két végletesen kimerült ország között végül 1988. augusztus 20-án lépett életbe. Az ezt követő béketárgyalások során az ellentétek a Satt-el-Arab határfolyót és a fogolycserét illetően is fennmaradtak. A fogolycsere nem sokkal megkezdése után félbeszakadt, és csak másfél évtized után zárult le, az utolsó hadifoglyok csak 2003-ban térhettek haza.

Az Irak és Irán nyolc éven át dúló konfliktusa okozta veszteségeket a mai napig sem ismerjük pontosan. Az áldozatok számát a források egy- és kétmillió közé teszik (katonák és civilek együtt), többre, mint a vietnámi háborúét, az anyagi károkat 200 milliárd dollárra, a kiesett olajbevételeket további 100 milliárd dollárra becsülik. A hatalmas emberáldozat és anyagi veszteség egyik ország számára sem hozott kézzelfogható eredményt, a vitatott határ maradt ott, ahol korábban volt. Két évvel később, 1990. augusztus 2-án az iraki diktátor egy másik szomszédjával keveredett véres konfliktusba: megtámadta és annektálta Kuvaitot, s ezzel megkezdődött az újabb háború a Perzsa-öböl térségében.