Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-08-29 14:19:05
Ki ismerné jobban a magányos életformát, mint a Kopacz Imola által létrehozott és már húsz éve működő közösség tagjai? És mégis, egy keddi délután vendégünk, Hajlik Attila római katolikus újmisés kispap olyan oldalról világította meg a magány fogalmát, mely új volt számunkra és segített átértékelni helyzetünket.
A Bibliából vett idézetekkel rámutatott arra, hogy Jézus és Mária életét is sokszor beárnyékolta a magány nyomasztó érzése, de az Atyához való szoros kötődés átnemesítette fájdalmukat. Ne vonakodjunk felvenni a keresztet, mert amikor lelkünk fáj, Isten hangja csendül meg bennünk – mondta az előadó. Hangoztatta azt is, hogy rohanó életünkben igen gyakori a páros magány. De ha alázatos szívvel kijárjuk a magány iskoláját, Istennek tetsző bölcsességre teszünk szert.
Az előadó szavaira, amelyek inkább lelki, érzelmi húrokat pengettek, meglepően jól reagált a hallgatóság, a hozzászólók az elhangzott intelmeket össze tudták kapcsolni saját életük eseményeivel. Köszönjük Hajlik Attila új káplánunknak a jól sikerült előadást, s külön öröm volt számunkra, hogy első nyilvános szereplése a mi körünkben történt. Visszavárjuk szeretettel.
Befejezésül hadd idézzem Sík Sándor ide illő két verssorát: A fájdalom óriási titka ez, Isten csókol meg, ha a lelkünk reszket.
Radványi Hajnal