Istennel barátságban…

Patyolattiszta szoba, a vitrinben imádságoskönyvek, az ágyon hófehér lepedő… Aki a karácsonyfával őrzött, hűvös előszobából belép a 102 éves Bocskor Sándor vigyázta térbe, úgy érezheti, szentélybe érkezett.

Fotó: Nagy Tibor

Patyolattiszta szoba, a vitrinben imádságoskönyvek, az ágyon hófehér lepedő… Aki a karácsonyfával őrzött, hűvös előszobából belép a 102 éves Bocskor Sándor vigyázta térbe, úgy érezheti, szentélybe érkezett. Ha pedig a száz esztendőt jó ideje maga mögött hagyott idős úrral beszélgetni kezd, ez az érzés csak erősödik. Péntek délben Dorin Florea polgármester tette tiszteletét Marosvásárhely egyik legszebb kort megért lakosánál.

Bocskor Sándor 1910 utolsó napján született a Sárpatak községhez tartozó Mezőmajoson. Görög katolikus román családból származik, egy szót sem tud magyarul, családneve a névmagyarítás eredménye, így került be a személyazonossági igazolványába, és azóta sem változtatta meg – derült ki a találkozás elején. Gazdálkodó volt, de élete során sok mással is foglalkozott, négy gyermeke született, unokája nincs – sorolta az életrajzi adatokat lánya, Maria, aki a nagyágyhoz ülve egymás után ismételte édesapjának az újságírók kérdéseit.

– Vegyes volt az élet, hozott jót is, rosszat is. Nemigen emlékszem már semmire. Nehézség is akadt bőven, de azokat is elfelejtettem – mondta Sándor bácsi, majd mégis elárulta, hogy legénykora volt a legszebb időszaka, amikor éjjel-nappal járhatott udvarolni a lányokhoz. Megélt két világháborút, azok emléke is homályba veszett, de azt most is tudja, hogy a puskalövések között a Jóisten segített neki megmaradni.

– Istennel beszélgetek, vele akarok jó barátságban lenni – mondta, amikor arról kérdeztük, mivel tölti napjait, a fiataloknak pedig azt tanácsolta, hogy soha ne bántsanak senkit, és éljenek hittel. Az ünnepelt tortát és pezsgőt kapott a városvezetéstől. A gyöngyöző itókával nemcsak koccintott, jóízűen el is fogyasztotta, miközben megköszönte a látogatást.