Itt láttam a jövőt, de ma már nem!

Csekély 21 éves szülöttje vagyok ennek a városnak, 3 éve pedig törvénytisztelő szavazópolgára. Megéltem már egy rend helyhatósági választást is. Erről szeretném most megosztani a gondolataimat.

Unalmas egy város a mienk, engedjék meg. Nem tudom, Önök hogy vannak vele, én valamikor még láttam itt a jövőmet, mára viszont egyáltalán nem. Elmondom, miért. Mert fiatal vagyok, és nagyjából most kellene irányt adnom az életemnek. Azt viszont elképzelni sem tudom, hogy egy ilyen városban, ahol futószalagon gyártják a széthúzást, a diszkriminációt és a nemzetgyűlöletet, mit tudnék magammal kezdeni. Nem kell most rögtön azt vágni hozzám, hogy én vagyok a fiatal, én kell ezen változtassak, mert nem így van – Önök menjenek el egyszer szavazni, aztán változtatunk. De nem úgy ám, hogy havazik, esik az eső, rossz az idő vagy „áh, a politikus az mind politikus”, hanem ennél több ambícióval, kérem, mert ne feledjék, hogy Önök nevelik fel a következő generációt, amely ismétlem, futószalagon folytatja majd ugyanazt a politikát. Önök neveltek fel engem is közvetetten, és lám, mit lett belőlem. 

Nem vádolok én senkit, ne értsenek félre. Át tudom érezni azt is, amikor az embernek nem akaródzik kimozdulni a házból szavazások tájékán, mert egyszerűen nem látja ennek az egésznek az értelmét, mivel olyan gyenge a marosvásárhelyi kisebbségi képviseletünk, hogy nagyon komolyan mondom: én is nehezen vettem rá magam, hogy ezért hazautazzak. 

És akkor most a nagyérdemű szavazóközönségtől el is fordulnék, elővenném a mélyen tisztelt politikai pártot –, mely elvileg harcol az érdekeinkért –, hogy valami kreatívabbat annál, hogy gyerekes levelezgetéseket folytat a polgármesterünkkel Vásárhelyi Forgatag környékén, nem tud kitalálni? Számon kérhetném esetleg, hogy milyen tervei vannak a Romániai Magyar Demokrata Szövetség marosvásárhelyi frakciójának a város magyarságának a kiemelése érdekében? Mert azt látom, hogy a polgármesterünk örökzöld és sikeres politikát folytat elnyomásunk érdekében, de hogy az RMDSZ mit tevékenykedik, azt én innen lentről nem tudom megfigyelni. Tudják, hogy van ez, minél jelentéktelenebb valami, annál kevésbé vevődik észre, talán ezzel a jelenséggel állunk szemben most is. Netán feladták a harcot? Akkor miért nem adják át a stafétát a fiatalabb generációnak? Követnivalónak felhozhatom Kolozsvárt vagy Sepsiszentgyörgyöt, vessünk csak egy pillantást oda is, milyen gyönyörűen működnek ott a dolgok, még külföldre sem kell menni, uraim, itt van rögtön a szomszédban a jó példa, csak le kell másolni. Öröm nézni az ottani RMDSZ-frakciókat és öröm részt venni a munkájukban, besegíteni, egyszerűen olyan motivált ott minden egyes politikai szereplője ennek a kisebbségi palettának, hogy igen, ez kell az én 21 éves fiatalságomnak. Erő, energia, pénz és idő – ezzel, gondolom, rendelkezik a marosvásárhelyi frakció is, de én nem látom a befektetést. Hogy őszinte legyek, semmiféle befektetést nem látok az érdekképviseletünk részéről, sőt, abszolúte nem vettem észre, hogy bárki bármiért megerőltetné magát. Valami olyasmire gondolok ezzel, hogy nem utolsó percben kell nekifogni a kampányolásnak, hanem attól a pillanattól kezdve, amikor az ellenzék a kezébe vette a hatalmat. Még mindig nem késő, az az érzésem. Egy másik gondolatom az volna, hogy kampányolni nem úgy szokás jobb helyeken, hogy hamar kinyomunk néhány tulipános szórólapot, tartunk pár ingyenes jogi tanácsadást. Nem volt idő rájönni még arra, hogy ennél többre van szükség? Hölgyeim és Uraim, a  politikusi lét nem  kényelemforrás, hanem folyamatos izzasztó, fárasztó tevékenység. Nem protokoll, hanem egy harc egy eszméért, amit az ember magára vállal, és ami nem csupán kampányidőszakban vagy nyilvános megjelenésekkor aktuális, hanem mindig – legalábbis nekem egyetemen ezt tanították, de meg lehet cáfolni. Hölgyeim és Uraim, ne feledjék el, hogy egy politikai párt vagy eszme legitimitását a szavazóközönség adja. 

Soraim zárásaképpen feltenném a kérdést, hogy az elmúlt szavazások eredményei alapján hogyan látják Önök, hosszú életű lesz ez a legitimitás? 

Tisztelettel,

Vajda Orsolya, 

Marosvásárhely