Januári tragédia

1837. december 24-én született Münchenben Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegnő, későbbi osztrák császárné és magyar királyné, akit Sissi (Sisi) néven ismer az utókor.

Mayerling, a bűnbánó karmeliták kolostora (Fotó: Bodolai Gyöngyi)

175 éve született Erzsébet királyné, Sissi

1837. december 24-én született Münchenben Erzsébet Amália Eugénia bajor hercegnő, későbbi osztrák császárné és magyar királyné, akit Sissi (Sisi) néven ismer az utókor.

Miksa bajor herceg és Mária Ludovika hercegnő harmadik gyermeke hét testvérével Possenhofen kastélyában nevelkedett, jól lovagolt, úszott, hegyet mászott és apjához hasonlóan fütyült az etikettre. 1853-ban elkísérte édesanyját és nővérét, I. Ferenc József osztrák császár kiszemelt jegyesét Ausztriába, ám a fiatal uralkodó a tizenöt éves Erzsébetbe szeretett bele. A Habsburg-dinasztiában szokatlan szerelmi házasságot 1854. április 24-én kötötték meg Bécsben. Erzsébet, aki úgy nőtt fel, hogy sohasem kellett a protokollal törődnie, olyan világba csöppent, ahol a külsőség és a származás volt a legfontosabb – ő ezeknek az elvárásoknak nem tudott, de nem is akart megfelelni.

Gyenge idegrendszerét megviselte az anyósával folytatott szüntelen harc is, különösen az első években. Az erős akaratú Zsófia nem értette meg az érzékeny fiatalasszonyt, akit az is bántott, hogy férje vele sohasem beszélt politikáról. Magányát fokozta az udvar ellenséges viselkedése, egészségét az is megviselte, hogy házassága első négy évében három gyermeket szült.

Rudolf, a várva várt trónörökös két lány után harmadikként, 1858-ban jött a világra, a császári párnak tíz évvel később, Gödöllőn született még egy lánya, Mária Valéria, „a magyar gyermek”. Erzsébet számára újabb csapás volt, hogy elsőszülött lánya, Zsófia egy magyarországi út során megbetegedett és alig kétévesen meghalt.

A tragédia után Sissi egészsége egyre romlott, nem akart enni, depresszióssá vált. Orvosa – talán éppen az ő sugallatára – minél messzebbre, Madeirára küldte gyógyulni, ezután Korfu, Velence, Bad Kissing következett, innen Bécs helyett inkább apja bajorországi kastélyába utazott. Erzsébet két esztendőt volt távol a férjétől, gyermekei hol vele voltak, hol Bécsben nevelkedtek.

A császárvárostól messze töltött évek alatt Erzsébet határozott és öntudatos lett, ráébredt szépségére és az abban rejlő erőre, és megtanulta érvényesíteni akaratát. Bizalmasa, a kecskeméti köznemes Ferenczy Ida ismertette meg vele Andrássy, Deák, Széchenyi kiegyezéspárti eszméit, Sissi az uralkodónak írt leveleiben a kiegyezés mellett érvelt. Az 1867-es kiegyezés létrejöttekor hihetetlenül boldog volt, Ferenc József 1867. június 8-i koronázásakor a magyarok rajongásig szeretett királynéja lett.

Az ország – régi hagyomány szerint – ajándékot adott a királynak: a gödöllői Grassalkovich-kastélyt, amely Korfu mellett Erzsébet igazi otthona lett. A királyné kedvelte a magyarokat, megtanulta nyelvünket, a gödöllői kastély lovardája is segítette ambícióját, hogy ő legyen Európa legkiválóbb hölgylovasa. Ez sikerült is neki, az már kevésbé, hogy a földrész legjobb költőnője is legyen, „heinei” típusú verseiből azonban megismerhetők – akár egy naplóból – gondolatai.

Rudolf trónörökös 1889-es öngyilkossága teljesen lesújtotta anyját, aki ezután mindig feketében járt. Korfu szigetén méregdrága kastélyt építtetett Achileion néven, életének hátralévő éveit egyre magányosabban, depressziótól űzve, inkognitóban utazgatva töltötte. 1898. szeptember 9-én Hohenembs grófnőként jelentkezett be az egyik genfi szállodában. Másnap udvarhölgyével a kikötőbe igyekezett, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni mellébe döfött egy tűhegyes reszelőt. A támadó mozdulatát akkor ütésnek vélték, a császárné még felszállt a hajóra, s csak ott lett rosszul. Másfél óra múlva a szállodájában halt meg, 1898. szeptember 10-én.

Európa legszebb királynéjának halála megrendítette a világot. Hatalmas temetése volt, a magyar országgyűlés törvénybe iktatta emlékét. Budapest köztéri szobrot állított emlékezetére, utcákat, tereket, Duna-hidat neveztek el róla, legendája ma is él. (MTI)

Szerelem, halál, rang, boldogság

Erzsébetről életét olvasva idéződik fel bennem ausztriai kirándulásunk sokat emlegetett állomása, Mayerling. A bécsi erdő meséjében gyönyörködtünk a hegyek csúcsán már télbe hajló őszi színpompában, amikor a domboldalon feltűnt a bűnbánó karmeliták neogótikus apácakolostora. A császárvárostól 15 kilométernyire levő kolostor, amely a Ferenc József által lebontatott hajdani vadászkastély helyén épült, ma is a tragédia, a halál és a titkok helyszíne. 124 évvel ezelőtt, január 30-án hajnalban azon a helyen találtak rá Rudolf trónörökös és mellette fiatal szerelmének, Vetsera Máriának az élettelen testére. A tragédia megszépített változata szerint a koronaherceg hálószobájában fekvő 17 éves Mary von Vetsera tetemét rózsák borították. Állítólag vele végzett először Rudolf, majd főbe lőtte magát. A történetnek, ami megrázta a császári udvart és különösen Erzsébetet, azóta is számos változata ismeretes, de az igazságot titok fedi. Kezdetben Ferenc Józsefet és feleségét arról értesítették, hogy Vetsera Mária megmérgezte magát és bálványként imádott szerelmét is. A császár csak 24 óra múlva tudta meg, hogy egyetlen fia öngyilkos lett. Ennek ellenére a halálesetet úgy jelentették be, hogy a trónörököst szívroham érte. Amikor kiszivárgott az öngyilkosságról szóló hír, azért, hogy katolikus szertartás szerint temethessék el, azt hozták nyilvánosságra, hogy Rudolf pillanatnyi elmezavarban követte el a tettét. A lányról viszont nem beszéltek, holttestét valósággal kilopták a kastélyból, a közeli cisztercita apátság kriptájában helyezték el, s később a heiligenkreutzi községi temetőben hantolták el. Családjának el kellett költöznie Ausztriából, a szülőket mindenki kiközösítette, szóba sem álltak velük.

A szerelmesekről is sokféle legenda kering. Rudolf akkor ismerte meg Maryt, amikor már mindenben csalódott. Az érzékeny idegrendszerű trónörökös kimagaslóan intelligens, de a konzervatív bécsi udvarral szemben liberális elképzeléseket valló, impulzív férfi volt. Házassága a 17 éves belga királyi hercegnővel hamar zátonyra futott. A lovaglás, a vadászat és a nők, s elsősorban a prostituáltak felé forduló Rudolf gyakori félrelépéseinek következtében nemi betegséget kapott, amivel feleségét is megfertőzte, aki első kislányuk születése után meddővé vált. Állítólag sok pénzébe került a császári udvarnak az is, hogy körülbelül harminc törvénytelen gyermekének anyját csendre bírják. A természettudományok terén elismert Rudolf 30 éves korában szeretett bele a 17 éves Vetsera bárókisasszonyba, akinek az édesanyja a 19 éves Rudolf első szeretője volt. Kezdetben a lányt vonzotta a jóképű trónörökös, s Larisch grófnő, Erzsébet császárné unokatestvére segítségével találkoztak, aki érdekből közvetített, hogy Rudolf kisegítse állandó pénzzavarából.

A januári tragédia előtt Rudolf összeveszett apjával, aki nem egyezett bele, hogy fia a pápához forduljon házassága felbontása érdekében. Feltételezik, a történtek miatt határozta el, hogy öngyilkos lesz, amihez társat keresett. Más vélemények szerint Rudolf kiábrándultságának az volt az oka, hogy nem tudta érvényesíteni a monarchia megreformálását célzó liberális elképzeléseit, amelyek megvalósítása érdekében a franciákkal lépett szövetségre. Így a tragédia akár politikai gyilkosság is lehetett, amit a kastély udvarán hajnalban látott két vadász követett el. Visszatérve a vitához, apja azt kérte Rudolftól, hogy hagyja el Máriát, aki 1889. január 13-tól volt a szeretője. A kérésbe a koronaherceg azzal a feltétellel egyezett bele, hogy még egyszer látni szeretné kedvesét. Január 29-én együtt indultak téli vadászatra, s délután a mayerlingi erdőben látták sétálni őket. Feltételezik, hogy a szerelmes lány ott egyezett bele az öngyilkosságba. Ugyanakkor azt is állítják, hogy nem is együtt indultak el, a lány a barátnőjéhez ment, s amikor értesült, hogy kedvese nem válhat el, mérget vásárolt, bevette, s úgy ment a kastélyba. Halálát látva határozta el Rudolf, hogy öngyilkos lesz. Ezt cáfolja egy másik kedvesének, Mizzi Kaspernek a vallomása, aki állítólag visszautasította, hogy meghaljon Rudolffal. Mary földi maradványait 1945-ben vizsgálták meg először, amikor az előrevonuló Vörös Hadsereg nehézágyújának lövedéke elmozdította a sírján levő gránitlapot. A helybeli orvos jelentése szerint nem volt golyó nyoma a csontvázon.

1992-ben egy linzi vállalkozó kilopta a csontokat a sírból, s igazságügyi orvosi szakértőkkel vizsgáltatta meg, akik lövésnyomot találtak a koponyán, de a DNS-vizsgálatok híján nem lehetett megállapítani, hogy valóban Mary von Vetsera maradványairól van-e szó.

A tragédia nyomán végzett halottszemlészi jelentés szerint Rudolf holtteste erőszakos ütések nyomát viselte. Azt is feltételezték, hogy a lányt magzatelhajtásra akarta rábírni, amibe Mary nem egyezett bele, azért ütötte agyon a főherceg. Egy másik változat szerint elvégezték a magzatelhajtást, amibe a lány belehalt, órákkal később Rudolf az önvád miatt lett öngyilkos. Később Zita császárné azt állította, hogy külső személyek támadtak a szerelmes párra. Kérdés, hogy a teljes igazság a szigorúan titkosított tragédiáról valaha kiderül-e. Addig is a mayerlingi kolostor kápolnájában és a múzeumban a látogató elmélázhat élet és halál, szerelem és házasság, vagyon és rang valamint a boldogság kérdésén, hogy aztán a kolostor szomszédságában levő kisvendéglőben egy tányérnyi bécsi szelettel megvigasztalódjék anélkül, hogy a titkok megfejtéséhez közelebb jutott volna.

(bodolai)