A kormányfő viktoros mosollyal jelentette be, hogy a valutaalapi rosszallás ellenére az utolsó negyedévben öt százalékkal csökkentik a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulását.
A kormányfő viktoros mosollyal jelentette be, hogy a valutaalapi rosszallás ellenére az utolsó negyedévben öt százalékkal csökkentik a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulását. Hogy miből fedezik az így kieső bevételeket, talány, de semmi esetre sem fognak újabb adókat kivetni. Jó lenne, ha így lenne, csak sajnos a szocdem vezér számláján van még néhány be nem váltott ígéret. Például nemrégiben vagy hetven értelmetlen adónem és illeték eltörléséről beszélt. Nem lett belőle semmi. A szó elszállt. Helyette kaptunk üzemanyagárat srófoló ballasztot és oszlopadót. Az eredmény pedig az, hogy a fogyasztó többet fizet, és a költségvetés kevesebb bevételhez jut. Mert a fuvarozók a környező országokban tankolnak, olcsóbban. A csütörtök esti sajtótájékoztatón ezekre az egyszerű kérdésekre képtelen volt értelmes választ adni az amerikai egyetemeken pallérozódott ifjú pénzügyminiszter. Hogy a tb-járulék csökkentésének hatásait miként fogja ellensúlyozni a kormány a következő időszakban, az még kérdéses. Tehát a versenyszférában tevékenykedők hiába reménykednek a kedvezőbb adókörnyezet eljövetelében. A most nagy garral bejelentett enyhítés nem egyéb, mint kampányfogás. Nyakunkon az államelnök-választási maszlagolás, ezért még látványos gumicsontrágásra számíthatunk mind a törvényhozásban, mind a tévéketrecharcokban. A demokrata-liberálisok már arra hivatkoznak, hogy képviselőházban levő járulékcsökkentő tervezetüket kellene elfogadni.
Ráadásul a kormány csak ezután önti jogi formába a saját elképzelését. Mindkét fél látszólag ugyanazt támogatja, de az ellenzék és a kormány is a saját malmára szeretné hajtani a népszerűségjavító döntés vizeit. Természetesen az RMDSZ sem maradhat ki a dicsfényfürdőzésből. Annál inkább, hogy programjában szerepel a vállalkozásbarát gazdasági környezet megteremtése, különös tekintettel a magyarlakta vidékek kis- és középvállalatainak támogatása. Ez utóbbiak – és végső soron a munkavállalók – számára létfontosságú a munkaerő-foglalkoztatás terheinek a csökkentése. Csak így kerülhetjük el az áruházláncon rángatásunkat és teremthetjük meg a fenntartható közösségfejlesztő gazdaságot. A multinacionális érdekek mozgatta valutaalapi komisszárok ezért sem támogatták a járulékcsökkentő intézkedést. Bankármentalitásukkal a makrogazdasági egyensúlykényszer leple alatt valójában kiszolgáltatott helyzetünket szeretnék állandósítani. Mert számukra az a jó ügyfél, akinek parancsolhatnak. A lakosság pedig fizeti a számlát.
