Ideje lenne már leszokni arról, hogy az érdekérvényesítés az elesettek, a betegek fenyegetésével vezessen eredményre.
Egyre jobban zavar, egyre kevésbé tudom elfogadni, ha fenyegetnek. Különösen olyankor, ha beteg vagyok. Legújabban a családorvosok helyezték kilátásba, hogy június elsejétől az alapellátásban csak fizetség ellenében, mint magánorvosok, fogadják (ha fogadják) a hozzájuk fordulókat. A egészségbiztosítási pénztárral megkötött keretszerződésnek ugyanis már a hosszabbítása is lejár a félév végén, a felső vezetés pedig nem talált gyógyírt a sérelmeikre. Nos, a jelek szerint a fenyegetés fölösleges volt, időközben már rendeződni látszanak a dolgok, legalábbis ezt erősítette meg dr. Paul Şerban, a szaktárca vezetőjének az alapellátásért felelős tanácsosa. A megyei pénztárakkal megkötendő szerződésben enyhítették a családorvosokra kiróható büntetéseket, az sem áll már fenn, hogy a központilag meghatározott keret alapján ők kelljen eldöntsék, hogy kinek ne írjanak fel ingyenes vagy ártámogatott gyógyszert, törölték az előírást, hogy az „engedetlen” háziorvosokat a járóbeteg-ellátásban dolgozó kollégáikkal fogják helyettesíteni, törölték az állandó ügyelet biztosításában való részvétel kötelezőségét, s a kártyák kibocsátására fordított költségek és idő térítésének is megtalálják a módját. A tanácsos arról biztosított, hogy az egészségügyi miniszter a családorvosok pártján áll, s a szerződést a megyei egészségbiztosítási pénztárakkal, amely alapján a háziorvosok dolgoznak, időben meg fogják kötni.
Ha minden rendeződött, mire volt jó az idén is, mint minden évben, a nyilvánosság előtt zajló huzavona, amelyet a beteg emberre (mivelhogy az orvoshoz fordulók között ilyen is van!) éleztek ezúttal is ki.
Megértem a családorvosokat. Sok mindent kellett lenyelniük az évek során, és azt is tudom, hogy az érdekeiket csak ők tudják megvédeni, s nem kételkedem, hogy meg is teszik, amivel a felsőbb szerveknek is számolniuk kell.
De ideje lenne már leszokni (mindkét félnek) arról, hogy az érdekérvényesítés az elesettek, a betegek fenyegetésével vezessen eredményre, akik ráadásul napirenden fizetik, s ha netán elmaradnak, az egészségügyi biztosítás díjának többszörösét hajtják be rajtuk. Ehhez a szigorhoz és következetességhez kellene mérni az ellátás biztonságát is.
