Játék a fogyasztóval
Mai kies és különleges demokráciánkban nagyon elterjedt jelenségről szeretnék szót ejteni, ami engem személy szerint bosszant és elég sok kellemetlen percet szerzett. Két nagy cég, az E.ON Gaz és a Romtelecom tevékenységéről van szó, vagy inkább a velük kapcsolatos adminisztratív tevékenységekről.
Mai kies és különleges demokráciánkban nagyon elterjedt jelenségről szeretnék szót ejteni, ami engem személy szerint bosszant és elég sok kellemetlen percet szerzett. Két nagy cég, az E.ON Gaz és a Romtelecom tevékenységéről van szó, vagy inkább a velük kapcsolatos adminisztratív tevékenységekről. Már letettünk arról, hogy nálunk, Szászrégenben az általuk kibocsátott számlákról érdeklődjünk, vagy ilyen-olyan velük kapcsolatos problémánkat helyben megoldjuk, mert a nagy decentralizáció keretében ezek a munkapontok, irodák teljesen megszűntek. Kiküldik például a gázszámlát, melyen a fogyasztás, összeg meg egyéb számok mellett azt is feltüntetik, hogy meddig kell a következő hónapban törleszteni a számlát. (Mellesleg azt mondták annak idején, hogy az új számlázással átláthatóbbak lesznek a számlák, hát mit mondjak, lehet, vannak, akik átlátnak rajtuk.) És itt van szerintem a bibi, ha én a következő hónap 18-ig kell fizessek, akkor ne csináljanak belőlem hátralékkal rendelkező előfizetőt már 15-én, hiszen minden hónapban, ha nehezen is, de törlesztettem. Persze, a számla alján magyarázkodnak, hogy ez a helyzet 15-éig érvényes, de hát akkor is úgy gondolom, így nem tisztességes. Ugyanez érvényes nagyjából a Romtelecom számláira is. Itt is pontosan törlesztek, de persze minden hó 15. után, mikor megkapom „nyögdíjamat”, csak hát már itt is hátralékosnak számítok, hiszen 13, 14-éig kell fizetni. A fizetési dátum lejárta után beindul a robot, ami 2-3 óránként felhív (24 óráig érvényes) és figyelmeztet, hogy egyenlítsem ki a számlámat. Én meg hanyatt-homlok futok, mikor megszólal a telefon, de csak párszor kapom el, amikor a közelben vagyok, máskor maradok a bosszúsággal, hogy vajon ki keresett. Habár az utóbbi időben már nemigen fordul elő, hiszen felhívtam őket és szóvá tettem.
És még egy probléma. Számtalan olyan, hogy finoman fejezzem ki magam, furcsa telefonokat kapok – s nemcsak én, hanem édesanyám, meg más ismerőseim is – különböző létező (vagy nem létező) cégektől, létező (vagy nem létező) személyektől, akik bemutatkoznak, de nem ismerősök és érdeklődnek X vagy Y felől. Hát ez magyarán tű keresése a szénakazalban, ha szándékaik tisztességesek, ha meg nem, akkor ki vagy kik ezek és mi a céljuk ezzel? Hiszen van pontos számítógépes nyilvántartás, például a lakosság-nyilvántartó osztályokon. Legutóbbi esetben a telefon túlsó felén levő hölgy roppantul megsértődött, hogy nem vagyok hajlandó segíteni neki, hiába magyaráztam, egy kilencemeletes tömbházban nem tudom fejből felsorolni a lakókat, dühösen és csúfondárosan lecsapta a kagylót, mondván titkosítsam a számomat, ha nem tetszik. Aggasztó ez a jelenség, lehet, csak én veszem túl komolyan ezeket a dolgokat, de megoldást rá nem nagyon látok, esetleg elraktározzuk ezeket a „telefonbetyárokat” is a mobiltelefonos nagy nyereményekkel kecsegtetők mellé.
Demeter Judit
