Játék hőségben és csillagfényben

A meleg égövön érezhették magukat csütörtök délben a Félsziget hátizsákos – sátras – hálózsákos „bevándorlói”. A tikkasztó hőség ellenére a legforróbb pontokon is érzékelhető volt némi mozgás.

Fotó: Vajda György

A meleg égövön érezhették magukat csütörtök délben a Félsziget hátizsákos – sátras – hálózsákos „bevándorlói”. A tikkasztó hőség ellenére a legforróbb pontokon is érzékelhető volt némi mozgás, a Félsziget Parkban egy nagyobb társaság frizbit röptetett, kissé odébb valaki a füvet nyírta, páran pedig a The Straits dallamaira sereglettek össze a főszínpadnál. A Művésztelepen is beindult az élet az első fesztiválnapon, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió háza táján javában „dúlt” a mozgásszínházi műhelygyakorlat, a társulat egyik tagjától, Marosán Csabától pedig azt is megtudtuk, hogy a marosvásárhelyi és kolozsvári művésznövendékek mellett fesztiválvendégek is bekapcsolódtak a testtudat erősítésén, a partner mozdulataira való ráhangolódáson alapuló akcióba. Az M Studió első alkalommal jött el a Félszigetre, Csaba viszont, illetve a sepsiszentgyörgyi csapathoz tartozó Trabalka Cecília már bulizott a Maros-parton.

– Mindig találunk valamit, ami érdekel a zenei kínálatból, aztán bizonyos mennyiségű alkohol után akár stílust is lehet váltani egy-két éjszakára – nyugtázták a fiatalok.

A Félsziget Park sátraiban viszont mintha lelassult volna az idő.

– Ilyenkor még strandolnak az emberek, később indul be az élet – magyarázta a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének egyik tagja, aki szerint ez a fesztivál jó alkalom a helyi diákszövetségek képviselőinek találkozására, illetve annak tudatosítására, hogy a diákjogok képviselőinek feladatköre nem merülhet ki a rendezvényszervezésben.

A Pro Missio sátorban 3D-s szemüveggel 3D-s puzzle-t rakhattak ki a játékos kedvű félszigetezők, a Sepsiszentgyörgy–Székelyföld Ifjúsági és Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat szervezőinek sátrában a Kac, kac, kukac óriás-társasjáték előkészületei zajlottak, illetve a legnagyobb csoportkép, vagy a Marosvásárhelyre szóló legtöbb vonatjegy versenyébe is be lehetett nevezni. Míg az első nap délutánján még pihent a Félsziget, napnyugtára benépesedtek a terek. A Republic-koncert felé vezető úton egy lejért szemrebbenésnyit életre kelő „szobrok” sorakoztak, a fesztiválkapu közelében egy szórólapozó lány ingyenölelést osztogatott, a legbátrabb apróságok bikán lovagoltak, mások a Művésztelep artistáit csodálták, és a bungee jumping kötelén is mindegyre himbálózott valaki. A kapun kívül egy srác ceruzával és golyóstollal papírlapokra rajzolt – „öltönyre gyűjtök” hirdette a felirat a földön várakozó kalapon –, pár lépésnyire egy sorstársa gitárhúrokat pengetett. Hatalmas kakastaréj, karra festett tűzsárkány, ámuló gyerekarcok, kamaszcsapatok, őszülő társaságok – mindez elmaradhatatlan, különálló és egymással mégis összefüggő részévé vált a Maros-parti, árnyalatait minden pillanatban változtató óriáskirakósnak, melybe még két napig mindenki saját játékszabályai szerint olvadhat bele.