Én is Charlie vagyok. Mindannyian Charlie-k vagyunk. Nem győzhet a terrorizmus.
Én is Charlie vagyok. Mindannyian Charlie-k vagyunk. Nem győzhet a terrorizmus. A párizsi szatirikus hetilap szerkesztőinek lemészárlása eddig soha nem tapasztalt nemzetközi tiltakozó összefogást váltott ki. Nemcsak az újságírók, a megdöbbent polgárok, hanem a politikusok is a sajtó- és véleményszabadság elleni merényletnek minősítették a szélsőséges iszlamisták tettét. Annak ellenére, hogy ez utóbbiakat is számos alkalommal vitriolos gúnyrajzokon ábrázolták a Charlie Hebdo karikaturistái. Franciaországot az általa képviselt alapvető emberi jogok miatt érte támadás. Párizs, az évszázadok óta minden kultúrát befogadó tégely, válságos perceket él. Az európai, keresztény indíttatású liberális demokrácia válsága is ez. A szélsőséges megnyilvánulások radikális válaszokat szülnek, amelyeknek a kivívott szabadságjogok eshetnek áldozatul. A nagyobb biztonság álcája alatt olyan törvények születhetnek, amelyek alapján, a hírszerző szolgálatok hatáskörét bővítve, a levelezésünket, telefonbeszélgetéseinket megalapozott gyanú nélkül is megszerezhetik a „füles” emberek. Bukarestben már tegnap elővették a fiókból a decemberi utcai tüntetések hatására elfektetett Big Brother törvényt, ugyanis a francia terrorakció jó ürügy lehet a kibernetikai biztonságra vonatkozó szabályozás beetetésére. Románia főügyészének érvelése szerint semmilyen, a terrorizmus elleni intézkedés nem tekinthető túlzónak. De a keservesen megszerzett szabadságjogainkat sem adhatjuk fel. A félelem nem tehet lakatot a szánkra. A párizsi újságírók véráldozata példa kell legyen. Mert ők a fenyegetések, gyújtóbombás támadás ellenére sem mondtak le véleményük közzétételéről. Még akkor is elismerést érdemlő a bátorságuk, ha a mi erkölcsi mércénket meghaladó kíméletlen nonkonformizmussal hánytak tollhegyre iszlámot és zsidóságot, katolicizmust és szélsőbalt. Félő, hogy még a politikai, gazdasági nyomást kivédő független sajtó is az öncenzúra áldozatává válik. Nem csak Franciaországban. Európát fenyegeti ez a veszély. Rólunk nem is beszélve. Negyedszázad után még csak keressük a bátorságcsírát, hogy szabadon, minden külső befolyás nélkül ne csak a valót, hanem az igazat mondjuk.
