Jékely Zoltán: „Táltos volt”
Tamási Áron emlékére
Tamási Áron emlékére
Láttátok-é a kisírt-szemü holdat?
Hogy lengett ott gyászfátylasan!
Lehullt mellőle legszebb csillaga.
(Gyászhold: vergődő, megszárnyalt madár,
csorba címer – kiteljesül-e még?)
Akkor a gyásznép már eloszlott,
itt-ott két-három kéz hideg
poharat markolt valahol,
keserűn lángoló szivükre
sisteregve ömlött a bor.
Halk szóval, könnyfátyolon át
motyogta ki-ki a magáét,
harangszóra zarándokok
mormolhatják így a rorátét.
– Táltos volt – szólt egy csorba vén –,
a mesebeli harmadik királyfi,
ki meghasadt egünk ivén
szivárványként fog mindig állni.
Mondtam: – Városba szállt rigó,
ülvén a rozsdamarta rácson,
dalával a szomoritó
bérházba szűz erdőt varázsol.
Éjfél körül nekivágott az űrnek
a szemfedő, nőtt, nőtt, tüzet fogott –
maga az ég – rajta hanyatt repültek
püspöksüvegek és pásztorbotok.
1966. június 4.
