Jenei Ferenc hatvanéves

A Marosvásárhelyi AS Armata, valamint a Kolozsvár U egykori kiváló középhátvédje, a szőkefalvi születésű, de családjával jó ideje Pakson élő Jenei Ferenc idén hatvanéves lett. A technológusként dolgozó, ezzel párhuzamosan 2002 óta a helyi Paksi SE U10-es gyerekcsapatát edző Jenei – akit tisztelettudó, fegyelmezett és megbízható hátvédként ismerték labdarúgóberkekben – tagja volt az ASA nyolcvanas évekbeli együttesének, csapattársa volt többek közt Varró, Bíró II. Levente, Szabó, Ispir, Gáll, Bíró Imre, Fanici, Ilie Costel, Uncheaş, Onuţan, Hajnal, Varodi, Bölöni és Pâslaru is.  

A minap telefonon idéztük fel Jenei Ferenccel labdarúgói pályafutása emlékeit, és családjáról is szót ejtettünk. 

– Kerek évfordulót ünnepelt az idén.

– Így van.  Rohannak az évek... Maradunk a szép és kevésbé szép emlékekkel... 

– A kevésbé szépeket most hagyjuk, beszéljünk a futballhoz köthető szép dolgokról. Mikor ismerkedett meg a sportággal? 

– Marosvásárhelyen a valamikori Sănătatea igazolt le 16 évesen, innen kerültem az ASA ificsapatához, majd a felnőttekhez, ahol 1978-ban, a Kolozsvári U elleni mérkőzésen mutatkoztam be – a sérült Körtesit cseréltem le. Itt megemlítem, hogy Zavoda, Czakó, Coidum, Dinu, majd Hălmăgeanu is edzte az ASA-t, amíg én ott fociztam.

– Milyen volt a Marosvásárhelyen eltöltött időszak?

– Futballkarrierem legszebb éveit töltöttem az ASA-nál 1982 és 1987 között. Szívesen emlékszem vissza, hogy Marosvásárhelyen a mi ifista mérkőzésünkre (amelyet a felnőttek meccse előtt játszottunk) 5000-6000 ember jött ki szurkolni – a felnőttek találkozóira még egy ennyien begyűltek a ligeti lelátókra. Vásárhely mindig a legkedvesebb település marad számomra, ahol futballoztam, mindamellett, hogy a kincses városban, Kolozsváron is jól éreztem magam. Azt is elmondhatom, hogy mint egykori ASA-játékos, két olimpiai válogatottsággal is büszkélkedhetem, még Cornel Drăguşin edzősködése idején: Szovjetunió ellen (1983. VI. 13.: 0-2, Ogyessza) és Csehszlovákia ellen (1983. V. 14.: 1-4, Jászvásár) léptem pályára.

– Mikor és hova került el az ASA-tól? 

– Az öt év alatt egyszer adtak kölcsönbe más együtteshez: az 1981/1982-es bajnoki idényben egy évig  a Chimicánál szerepeltem, Dicsőszentmártonban, hogy erősödjek és folyamatosan játszhassak. Jó időszakom volt ott, az ASA-s Muntyán Lacival, Márton Leventével, Vunvuleával és Végh Jánossal voltam csapattárs a B osztályban. Egy év után katonaköteles lettem, és visszakerültem az ASA-hoz, ahol akkor a Czakó–Kiss Madocsa edzőpáros dolgozott. Aztán az 1988/1989-es szezon téli időszakában átkerültem az Elektromaroshoz Varróval, Botezannal és Cr. Moldovannal együtt. Jó kis kerete volt akkoriban az Elektrónak, ott focizott többek közt Fanici, Koncz, Varga, Popa S., Stoica Cr., Dicui, Cristea I., Bálint, Sălăgean Cl. is, míg edzőnk a Czakó–Fazakas Á. edzőpáros volt.

– Mikor szerződött Kolozsvárra, az Universitateához?

– 1989-ben, az egyetemet is elvégeztem. 1993-ig játszottam ott, csapattársaim voltak többek közt Jaskó, Neamţu, Bíró I. Imre, Kádár, Gherman, Doboş, Bănceu, Mészáros, Falub, Pojar, Azoiţei és Radu Sabo is. 1993-ban egy kolozsvári négyes torna alkalmával a paksiak szerződést ajánlottak, én akkor már 31 éves voltam, így szó nélkül elfogadtam, hiszen gondolnom kellett a magam meg a családom jövőjére. 

– Mennyi ideig focizott még Magyarországon?

– Pakson, az akkori NB II-es Atomerőműnél 1993 és 1998 között szerepeltem. Itt edzőm volt többek közt Pusztai László, Mihalecz István és Reszeli Soós István is. Onnan 36 évesen Paks NB III-as együtteséhez, a Paksi SE-hez kerültem, ahol egy időben szakmai vezető és játékos is voltam. Levezetésként  42 éves koromig még futballoztam alacsonyabb osztályokban, 2002-ben hagytam abba a labdarúgást. 

– Jelenleg mivel foglalkozik Pakson? 

– 2002-től gyerekeket edzek a Paksi SE-nél, de főállásban technológusként dolgozom egy építőipari kft-nél. Emellett szabadidőmben a Paksi Atomerőmű öregfiúk együttesében is rendszeresen pályára lépek többek közt jó barátommal, az 52 éves marosvásárhelyi Fejes Zolival (ex-Cukorgyár, Sportiskola, Elektromaros). Nem utolsósorban a családom körében vagyok igazán boldog. Egyébként a Pécsett élő és testnevelő tanárként tevékenykedő fiam is focizott az NB II-ben Baján, aztán az NB III-ban.

– Kik azok az egykori marosvásárhelyi labdarúgók, akikkel jelenleg is baráti kapcsolatot ápol? 

– A 70 éves, Budapesten élő Both Gyurival, meg az NB I-es Mezőkövesdi Zsóry pályaedzőjével, Szántó Csabával (ex-Metalotehnica, ASA) szinte naponta beszélgetek, Botezan Adival jó barátok vagyunk, ugyanakkor tartom a kapcsolatot első edzőmmel, Kanyaró Györggyel is. Mindig jó érzés számomra találkozni egykori csapattársakkal, barátokkal.