A jó szőlőnél egy van édesebb... a szerelem

– állítja a 79 éves vámos-gálfalvi szőlősgazda, Keszegh József, aki korát meghazudtolva ma is rendezi a tizenöt ár szőlősét.

Fotó: Nagy Tibor

– állítja a 79 éves vámos-gálfalvi szőlősgazda, Keszegh József, aki korát meghazudtolva ma is rendezi a tizenöt ár szőlősét.

Azt mondja, már nem dolgozik, csak „matat” a szőlősben, viszont a falubeliek látják, ahogy hátára veszi a permetezőt és kimegy a domboldali szőlősbe. Jóska bácsi, ahogy a falubeliek emlegetik, 37 évig dolgozott az „állami gazdaságnál”, és mindig volt saját földje, amit kétkezi munkával művelt. Amikor arról faggatjuk, hogy segít-e neki valaki a mezőgazdasági munkában, poénnal válaszol, hát igen, segítenek, feladják a zsákot a hátára.

A tizenöt ár szőlősben muskotály, fehérleányka, rizling és királyleányka terem, de a gazda megjegyzi, a legfinomabb bor a szürkebarátból, valamint a muskotályból lesz. – Igaz, az üzleti bor is elbolondítja az ember fejét, pedig az szőlőszemet nem látott – ismeri el a gazda.

Amikor érdeklődünk, hogy elégedett-e az idei terméssel, Jóska bácsi elneveti magát, a szárazság miatt bizony kissé megaszalódott a termés, de szó sincs arról, hogy elégedetlen lenne. – Nincs megelégedve az ember a házasságával, nem a szőlővel – viccelődött. – Tavaly nagyon jó termés volt, a tizenöt ár termésből 130 veder must lett, idén csak 80. A tavalyiból legalább harminc vedret el kellene adni, pedig két-három évig kell tartani ahhoz, hogy meglegyen az íze – fordítja komolyra a szót az idős gazda, de nem sokáig tart a komolysága, kérdésünkre, hogy hogyan értékesíti a nemes nedűt, újra élcelődve válaszolt: „El kell adjam, csak nem tudom meginni az egészet”. A tréfa Jóska bácsi egyetlen mondatából sem hiányzott, így komoly választ már aligha vártunk tőle. Viszont azt még megkockáztattuk megkérdezni, hogy iszik-e esténként egy pohár finom bort. Utólag árulta el, hogy igen, de kérdésünkre csak annyit válaszolt: – Hát kanállal nem ihatom, csak az orvosságot veszi az ember kanállal.