Jobb otthon farmernek lenni, mint ingázni

A székely-mezőségi falvakban a földművelés, az állattartás az a hagyományos ágazat, ami megélhetést biztosított a gazdáknak. Szénáságyban jártunk már tejtermelő és juhtenyésztő gazdánál, most bikaborjút nevelő gazdát kerestünk fel, aki nő létére vállalkozott arra, hogy megbirkózzék a korántsem könnyű feladattal. Szombat Emese örömmel, büszkén mutatta be a portát és az állományt. 

Az udvaron félkész állapotban áll az új szénaszín, olyan nagyra méretezték, hogy beleférjen az állomány takarmánya. Az építőanyag ott áll a deszkaépület mellett, rövidesen befejezik az építkezést. A gazda jelenleg tíz hektár kaszálót művel, amit zömében lucernával vetettek be, hogy bőven legyen takarmány az állatoknak. A tízhektáros területből 2,5 hektár saját, a többit bérlik. 

– Jelenleg 21 bikaborjút nevelek, három generációt, amit vágásra adunk el. Ahogy egy-egy széria eléri a 300 kg-os súlyt, eladjuk őket. A felvásárlók – három cég is – házhoz jönnek, nem kell nekünk keresgélni, hogy hol értékesítsük az állatokat. A 300-350 kilogrammos egyedek a legértékesebbek, de volt, amikor 600 kilón felüli állatot hajtottunk ki az udvarról. Vásárkor Madarason elektronikus mérlegen mérik le az állatokat. Az ideális testsúlyú 300 kilogrammos egyedekért 11 lejt fizetnek élősúlyban. Egy-egy széria általában hat-hét hónap alatt éri el a vágósúlyt – mondja a vállalkozó szellemű fiatalasszony, aki mosolygósan, jó kedvvel mutatta be az állományt. S bevallotta, nem is olyan nehéz munka, könnyen megbirkózik a feladattal, az etetéssel, az itatással, az istálló tisztán tartásával. – Sokkal könnyebb és kifizetődőbb itthon dolgozni, mint minimálbérért a városban dolgozni, s vállalni az ingázást.

– Így saját magam ura lehetek, én alakítom a programom, végzem a házimunkát, nevelem a két lányomat, s intézem a család ügyeit. Persze, a férjem is támogat, így itthon sokkal jobban boldogulok – vélekedett Szombat Emese, aki meggyőzött mindarról, amit állított.

Amikor Szénáságyat elhagytuk, a határban utolértünk egy szekeret, Szombat Emese ült rajta, ismerősként integetett, s megkérdezte: Mikor jelenik meg a tudósítás? Mert a család rendszeres olvasója az újságnak. – Hát, ma.