Jót tevők vására

A civil szervezetek hagyományos felvonulása előtti két órában már életre kelt a vásár, és ezúttal minden a forgatókönyv szerint zajlott. Tíz órakor a virágóránál gyülekeztek a résztvevők, a főtérkerülés is percnyi pontossággal indult.

Fotó: Nagy Tibor

Mintha egy jóságos óriás szívverését hallották volna szombat délben a Rózsák terén várakozó marosvásárhelyiek. Bizonyára nemcsak bennem keltette ezt az érzést a főteret dobszóra megkerülő közösségvédők tömege. A civil szervezetek hagyományos felvonulása előtti két órában már életre kelt a vásár, és ezúttal minden a forgatókönyv szerint zajlott. Tíz órakor a virágóránál gyülekeztek a résztvevők, a főtérkerülés is percnyi pontossággal indult. A tizedik, jubileumi vásárt Koreck Mária, a szervező Divers Egyesület elnöke nyitotta meg.

– Valaki ott, fenn velünk van – köszöntötte a délelőtti napfényben egyre gyarapodó tábort az egyesület elnöke, aztán arra hívta fel a figyelmet, hogy a tíz évvel ezelőtti rendezvénynek is ugyanaz volt a mottója, mint az ideinek: Együtt a közösségért.

– Tíz évvel ezelőtt nem így nézett ki ez a vásár. Évről évre egyre többen álltak mellénk, idén 52 civil szervezet van jelen 47 standdal. Megnőttünk egy évtized alatt, és megtanultuk megmutatni magunkat. Az induláskor tudtuk, hogy mit akarunk, most pedig eljött az ideje, hogy új utakon induljunk el – jelentette ki Koreck Mária, majd a megnyitó végén ki is fejtette, hogy mire gondolt:

– Eljött az ideje, hogy pontokba szedve beszéljük meg, hogy mit tudunk együtt tenni a helyi közigazgatással.

Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke köszönetet mondott a vásár főszervezőjének, majd az önkéntesség jelentőségéről beszélt:

– Az önök munkája a legszebb, a legfelemelőbb, a leginkább értelemmel telített. Büszkeséggel tölt el, hogy bármerre járok, bármilyen fórumon veszek is részt, elmondhatom, hogy mennyire tudatosan dolgoznak nálunk a civil szervezetek. Nélkülük félkarú lenne a közigazgatás.

Claudiu Maior a „sokak által bírált zöld járdákról” szólt, ez a szín véleménye szerint a „normalitás jelképe,” amelynek a román–magyar kapcsolatokban is tükröződnie kell. Ezt követően az alpolgármester kihirdette az Év Önkéntese Díj nyertesét. A beérkezett ajánlások alapján idén a Szent Erzsébet Alapítványnál tevékenykedő Gál Csilla, az első erdélyi gyermekfesztivál megszervezője érdemelte ki a kitüntetést. A díjazás után a dicsőszentmártoni fúvószenekar tette ünnepibbé a pillanatot, aztán már kezdődhetett is a sokszínű, sokarcú vásár. A léggömbök, szappanbuborékok után kapkodó apróságok, az Alpha, illetve a Caritas sátrában mulató vagy a máltaiaknál dugóhorgászó, teniszlabdaszállító, léggömbből kiengedett levegővel műanyag poharat mozgató gyerkőcök, a művészetbarátok, a különleges szükségletű személyek, és a társalgásra vágyó szépkorúak is otthon érezhették itt magukat. Ha pedig valakinek kedve támadt közelebbről is megismerni egy-két szervezetet, netán csatlakozni valahova, erre is bőven akadt lehetőség. Ezekről az élményekről azonban úgy tűnik, sokan lemondtak. Sátorbontáskor Koreck Máriától megtudtuk, bár az idei felvonuláson többen vettek részt, mint a korábbi években, az elkövetkező órákban a megszokottnál kevesebben fordultak meg a közösség vásárában.