Jubilál a kárpátaljai népzene-, néptánc- és kézművestábor

Negyedszázad Tiszapéterfalván

Kárpátalján július 8-án befejeződött a 25. kárpátaljai népzene-, néptánc- és kézművestábor. A tiszapéterfalvi programsorozatból a kézművesszekció eredményeit Vörös Zsuzsanna, a Hagyományok Háza Hálózat munkatársa, programszervező foglalja össze.

A pandémia miatt az elmúlt évben elmaradt a kárpátaljai népzene-, néptánc- és kézművestábor, így az idei rendezvényt nagy várakozás előzte meg. Ez az év azért is fontos a tiszapéterfalviak életében, mivel a mintegy háromszáz résztvevő a tábor 25. születésnapját ünnepelhette. A találkozón kezdetben táncosok, népzenészek vettek részt, a zenészek különböző szekciókban – hegedű-, brácsa-, cimbalom-, harmonikacsoportban – intenzíven dolgoztak neves magyarországi oktatók vezetésével. A táncosokkal a kezdő, középhaladó és haladó csoportokban foglalkoztak. Néhány éve a vendégek köre a kézművesekkel egészült ki: a táborozó gyerekek a délutáni pihenőidőben kézműves- foglalkozáson vehettek részt. 

Az idei év olyan szempontból is különleges volt, hogy a kézművestematika kibővült egy pedagógusoknak szóló szakmai-módszertani továbbképzéssel, ami a Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémia fejlesztései között is helyet kapott, s a programon részt vevő mintegy 19 pedagógus és kézműves munkáját oklevéllel ismertük el. A foglalkozásmenet ugyancsak feszített volt, délelőtt 9-13 óra, s délután 3-6 óra között tartott. A képzésen részt vevő pedagógusok bekapcsolódtak a gyermekek ebéd utáni kézművesprogramjába is, így a délelőtt megtanult új technikákat a helyszínen ki is tudták próbálni. 

A Hagyományok Háza Hálózat elmúlt négy éve alatt a zenei és táncképzésre helyeztük a hangsúlyt. Az új tematikájú – magas színvonalú, pedagógusoknak szóló – kézművesképzés még nóvumnak számított Kárpátalján. Három népi játszóházvezető szakemberrel érkeztünk a tanfolyamra: Verbőczi Erika a nemezelés és a szálasanyag-mesterség ismerője, Bangó Aliz kolléganőm népi iparművész, fazekas a primitív agyagtechnikák bemutatása mellett a gyermekek vizuális neveléséről is tartott előadást. Borbényi Éva az alapszövés-technikákat, a fonaljátékokat és a vesszőfonás technikáját osztotta meg az egy hét során. Fontos célunk volt annak bemutatása, hogy a természetes anyagok használatával, egyszerűbb technikákkal nagyon mutatós, gyakorlatban is használható tárgyakat, játékokat lehet alkotni. Dolgoztunk többek között a Tisza-vidéken könnyen beszerezhető gyékénnyel, használtunk hántolatlan vesszőt. Környezettudatosan, a körülöttünk termő, festőanyag-tartalmú növényekkel is megismertettük a hallgatóságot. Figyelmet fordítottunk az anyagismeretre, valamint a papír újrahasznosítására, anyagból, virá-gokkal, levelekkel díszített könyvborítók kerültek ki kezünk alól. A nemezelés különösen érdekes volt a kárpátaljaiak számára, mivel e technika nem terjedt el a vidéken, az elkészített hetven nemezlabda a gyerekek számára jelentett nagy örömet. 

Mivel a kézművesek munkája ülő foglalkozás, így a reggeli egyórás játék-összeállítás megalapozta a nap hangulatát, s igazi közösséget formáltak. Az ott megismert közösségépítő játékokat a résztvevők később a tanítványaikkal is tudják hasznosítani mindennapi munkájukban. A tábor sikerét jelzik, s egyben számunkra is elismerést jelentenek a záróértékelésen a hallgatók szájából elhangzott mondatok: „visszakaptuk a gyerekkori játékos énünket”, vagy „élmény volt az örömteli, szeretetteljes alkotás, az elmélyült, tartalmas együttlét”.